2010. szeptember 26., vasárnap

Belefulladok a percekbe.

Minden perc nehéz.Egyre csak gyújtom a füstölőket és rakom be a Frusciante számokat.Lelassult az idő és a gondolataim sűrű ködében elveszek.Nem akarom elveszíteni.Nem akarom,hogy azt mondja,hogy "Sajnálom de nem fog menni."Szeretni akarom.Közel érezni magamhoz.Mint mikor megcsókoltam.Érezni az igazi érzéseit.Őszintén.Megfeledkezni mindenről.Csak ennyit akarok.Sok ez?Igen azt hiszem sokat kérek....

1 megjegyzés:

  1. Az önemésztés droghoz hasonlító mámorához roppant egyszerű hozzájutni. Eleinte csak hébe-hóba hódolsz ennek a szenvedélynek. Később a rabja leszel. Először a kapcsolatot a külvilággal majd a barátaidat veszíted el. De mégse bánod mert függő vagy és mégis független. Keresed, hogy miben találhatod meg azt a nyugalmat ami eláraszt azzal a fájdalommal amiről azt hiszed ilyet még más nem érzed...

    Lehet, hogy drasztikusan hangzik de http://utolso10percazeletbol.blogspot.com

    VálaszTörlés