Ülünk a monoton és kész.

Minden reggel,felcsörren a dani california s gondolataim újra felzúdulnak.Míg aludtam nem gondoltam semmire, a patakom csendben csörgedezett de ébredéskor hatalmas folyammá zúdul és elsodor engem.Lassan kimászok a partra s megszáradok.Lepacsizok a felkelő nappal és reménytelenül bámulom tündöklő fényét.Indul a zúgó busz,mindenki beszélget én pedig próbálnék aludni ismét, legtöbbször sikertelenül.A busz ülés mostoha szerető...nem ölel olyan forrón és érzékien mint otthoni puha ágyam.Kellemetlenül leszállok az Ikarusról és érzem ahogy a Búza tér koszos,büdös levegője megtelíti tüdőmet.Egy cigi majd ismét busz.Kezdem felvenni boldog maszkom,hogy senkit ne zavarjak össze reménytelen,ostoba való énemmel.Úszok a tömeggel...Mindenki megy valamerre..de senki nem tudja hová érkezik végül.