Wonderwall...talán örökké fogok emlékezni a percekre.Mikor Máté barátom belecsap a Cortja fémhúrjaiba és egymás után játsza az akkordokat majd lassan összeáll az egész.Aztán elkezdem énekelni és az a kellemes bizsergés hatalmába kerít...érezzük mindketten, egyszerre és egy lágy mosoly kíséretében egymásra nézünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése