Gyors léptekkel faljuk magunk alatt a lépcsőket az iskola árnyékos,hűvös folyosóin.
Nyitjuk az ajtót és megcsap az őszi langyos szellő mámorító lehelete.Mintha ezer éve lettünk volna bezárva.A délutáni nap narancssárga fénye megvilágítja felszabadult tekintetünket.
Jó érzés kicsit nem gondolni semmire.Az iskolai szarkavarásokat elfelejteni és csak a percnek élni.Boldog és gyorsan múló percek ezek,talán az ilyen pillanatokért érdemes élni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése