Mélyet szívok esti szélből
tüdőm keservesen sajog
összefolynak éjszakák
s a zajos nappalok.
Gyengült szívvel üldögélve
lábam lógatom,
s akkor jöttél te,
derűs fénylő angyalom.
Tetszett nekem közelséged
s kedves meleg mosolyod
beragyogta estémet
kecses vidám alkatod
Szőke hajad lobogott
az őszi szélben,
s ölelésed kandalló nékem
a zord sivár térben.
Nem volt se csók se
testi szándék
Lelkem ablakát nyitod
mely szellőzni vágyik.
S lassan nyugovóra térnél
fáradt vagy s fázol
emléked mellettem maradt
hideg,meleg,záratlan s mégis
lángol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése