2011. január 2., vasárnap

Vers a varjaknak.

Halálod akartam lenni
frissítője a földnek.
Tébolyult őrültnek
mentsvára s megmentője.

Beléd akartam marni.
S darabokra tépni.
De gyáva voltam,íme
saját véred sem tudod venni.

Így ülök inkább,s félek
Soha vége nem lesz ennek az egésznek.
De te vedd hát éltem bátran!
S mosolygok hálásan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése