2011. február 4., péntek

Szürke mint a grafit.

Előttem a vászon,és én felakarom rá festeni a szavakat.Szürke és fekete esetleg egy kis vörös festék kéne.
Egy sivatag, s ott sétál egy fiú.Szürke végtelen dűnék sokasága.S áll és nézz,nézi a lányt a messzeségben akinek a nyakában csak egy vörös sál leng,magabiztosan tépi a szél a puha selymet.Talán csak egy délibáb.Lehet,hogy csak egy illúzió amit hiába kergetne.Egyet akar,ez biztos.
Megérinteni a lányt...
Nincs elég vászon és elfogyott a festék.Csak a sivatag van meg a fiú...talán ők sem olyan sokáig lesznek már egymásnak.Talán végre megszűnnek már létezni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése