Kopogtat már az ajtón a holdvilág
csend van, csak a fehér fény mi mozgatja pupillám
s árnyalak lebben zebra csíkán
Arcán tompa mosoly, mi csendes villám.
Füstös rémkép mit látok.
Más álom mi már gyötörte elmém
ilyen tiszta nem volt,semmikép
S fojtogat,ez mi csendes szenvedés,az élet elmúlik csak egy röpke tévedés.
Holdnak fényében fürdik a holdvirág
Szirmáról könnyű harmat cseppje szál.
S ez kánikulából növő békés jégvilág.
Mi lelkem csonka színére heget vájt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése