2011. március 21., hétfő

Napsárga Ikarushoz

Zörög és kattog a kedvesem.Finoman köpködi magából a szmogot és izzadja a motorolajat ami huncutul fénylik a szivárvány minden színében.Köpésekkel tarkított betonmezőn legel ő.
Időtlen fémtestét érheti nyári nap fénye vagy zord tavaszi eső...esetleg téli fagy.
Ő kitart.Minden reggel barna ülése magához karol és nehezen ereszt.Majd késő estén kacagva ringatja Dionüszosz csókolta elveszett testem.
Ikarus te idősödő dáma.Ahogy csuklód kecsesen befordul utcám sarkán,ahogy megkönnyebbülten szuszogsz ajtód nyitásán.Te napsárga fémdáma légy hát örökké hűséges hozzám.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése