Álmodtam puha párnámon
nyálmámoros ölében
Mélybe szító s átkarol
Majd vissza csap a szürkébe.
Szürkébe csap valóságba
Dzsungelbe, monoton forgatagba
Szmogmocskos légtérbe
Csak kapaszkodtam paplanomba.
Fordult íriszem egyet-kettőt
S gördültem át álomvilágba
Füstölő köd s fűszer illat
Nyakcsigolyám ropogása.
Törte meg a csendet sóhajom
mi hasadt szívem párája
Ketrecbe zárt árnyékom
Másik oldalam mi elhagyott.
S majd a kulcsot megtalálom
Mi nyitja árnyam ketrecét
S kezünket összefonjuk
test és lélek
te és én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése