Hús,vér és csont a láncom
ami ideköt.
Szorosan lelkem körbe fonja
majd kilök mint cseresznye a magját.
S a fontos, mi az új élet magja
mocsokba gurul.
A teste mi számára az élet, lassan rohad
válik majd fejlődése lépcsőjéül.
Minden egyes szem, mi alá hullott a fáról
megmássza ezt a lépcsőt minek neve élet.
De örök kérdés ez,hát íme:
Mi értelme a létnek?
Kitörni csonthéjunkból,növekedni
erősödni,gyökerezni
Virágzani,teremteni?
Majd mind ezt újra és újra?
(Személy szerint én megélem és közben merengenék rajta...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése