Előttem ibolya szín orgona
édes illatát orromba árasztja
kedvesem bőrét fel-fel idézi
és én nézem arcomra száradt mosollyal.
Mögöttem távol,keletre buddhista
lelkét a nappal fénye kimossa
arcán valódi mosoly fénylik,
mi számunkra oly ritka s égi.
Őrjöngő fenevad,vagy buja szerelmi vágy
jelenik meg szívem tükrében
érzelmi síkon nőtt vadalmám
mibe minden nap bele-bele kóstolok.
Vagy merről a nap felkél
sziklaszirten meditálva kuporog
s mezítelen női testre vigyorogva
nemet mond.
Ő a kelet,én a nyugat
ezek nem másak csak égi tájak
emberből vagyunk mind a ketten,
s mégis olyannyira másak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése