Csak szabadnak maradni
ennyi mit kérhet a néma gondolkozó
csak üresen nézi a teret
s évszakokból táplálkozó.
Tavasszal üdén öleli át
a szerelmet és a friss szellőket
madár csicsergést és napkeltéket.
Majd mosolyogva rügyezik ő és az élet.
S ha jő a forró nyár napsugara
mi a homlokát vadul csókolgatja
karjai közt a szerelmét és őt
a szabadság elringatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése