S lelkem mélyén felordít egy hang.
Hörgéshez hasonlatos vadállati zaj,
Ott fekszem vele együtt a sarokban.
Arcomat szétrágott körmömmel végigszántom
Szívverésem akár egy belőtt zongorista.
Árny verte szobám falán kattog az óra
Minden pillanatban egyet-egyet üt rajtam.
Lassan kattog de mégis órák telnek.
Undorodom magamtól s örülök,hogy ezek már a múlt ködébe vesztek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése