2011. május 11., szerda
Fellegekben uralkodók
Ott a horizont kéklő fényén
felhő úszik, csendben,békés.
S a napnak fénye átszűrődik rajta,
édes zúgása a bőrömbe szabdal.
Korhadt fa tűzön sercegése
A pusztulás és újulás láncszeme.
Természet vérben forgó ébredése
Része lett a körforgás művészetének.
Ott ég a tűz a testi síkon
itt lángol a szellem művet körmölve
S majd együtt alszik ki az elme s élet.
Egy utolsó csókban,test és lélek.
De na aggódj én szerettem!
A lélek tovaszáll, a test porrá szunnyad.
Ha igazán szerettél nem kell félned,
Eggyé leszünk még egy másik létben.
Talán felhő leszek, csendes,békés.
S te napnak fénye ragyogó
Majd mindennap bőrömbe marhatsz,
Mi leszünk fellegekben uralkodók.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése