2011. június 1., szerda

Címtelen s rímtelen

Fikarcnyit sem ér a szeretetem
talán kútba dobom így elfeledhetem.
Oda dobom mély gyomrába mindet,
de ő sem bírja felöklendezi a mérgem.

Bűzös,ragaszkodó rózsaszínű folyadék.
Nem más csak lehúzó súly más számára.
Nem várom,hogy idd ki a poharat.
De vágyakozom minden egyes kortyodért.

Gyülemlik csak gyülemlik bennem,
gátat szakít,hidakat rombol mérgező szeretetem.
Így hát megértem ha földre öntöd inkább,
nem bírja a te gyomrod sem,kísérő nélkül,se tisztán.

Hagyd hát itt nekem majd én megiszom!
Belülről rohaszt majd szét,kegyetlenül finom.
Csepptől cseppig kiiszom.
Már írni sem érdemes...hát abba hagyom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése