Lassan dobog
átkozottul lassan.
Fényévekre járunk mégis
egymás karjában,
záratlan tetők alatt.
Minket nem érdekelnek a percek,
minket nem érdekelnek a felhők.
A mi szívünk csak egymásért ver,
gondtalan órák,párnák termében.
Egy szent négyzetméteren,
önfeledt boldogságban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése