2011. június 2., csütörtök

Üzenet a tükörből.

Itt vagyok hát.Lélegzem.Lassan szívom tüdőmbe a füstölő fűszeres hullámait.Arányosan jönnek a füsttel az agónia fájdalmas ordításai. Szenvedj csak te szerencsétlen rohadék. Megérdemled. Rossz helyre,rossz időben és rossz testbe születtél. Még arra sem vagy képes,hogy azt a kurva kést elhúzd az egyik ütőered előtt. Szánalmas kis senki vagy.
Meglett volna a lehetőséged...nem mondhatod,hogy nem. De te jó szokásod szerint ez is elbaltáztad.
Komolyan mondom hányingerem van tőled. Most pedig menekülnél vissza a boldogságba. De mindketten jól tudjuk,hogy semmi esélyed...A kar ami két hónapig ölelt most elengedett. Újra lélektelen hússá és csont halmazzá váltál. Gratulálni tudok. Remélem elrohadnak az ujjaid és írni sem leszel képes többé. Akkor leszel a tetőfokon,semmi kötelék nem csatol majd ehhez a helyhez. Na és akkor mit fogsz csinálni? Mindketten tudjuk,hogy még akkor sem leszel rá képes...Utálod ezt a helyet még is félsz elhagyni. Tudod mit? Akkor dögölj meg. Már semmit nem érsz végleg a szememben...és tudod ha már az én szememben fikarcnyit nem érsz...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése