2011. július 17., vasárnap

Emberek,sör,füst...boldogság.

Forró sugarak nyaldossák a betont,
Miskolc poros városát, mi számomra az otthon.
Ezer és ezer ember panelházak mélyében,
kuporodnak hűs szobában, mint új magzatok anyjuk méhében.

Ám én dacolok a tűzzel, hisz szomjas vagyok egészen,
Felborítanám a rendet, pénztárcámnak terhére.
Itt is vagyok, ismerős arcok csarnokában,
városom szívében, boldogságom ablakában.

Sört csapolnak keserű,hűset.
Mellé cigarettát gyújtok, elvesztem a füstben.
Ha megtalálsz és csodálkozol vésd az eszedbe:
A bohém élet soha nem lehet terhedre!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése