Ez egy nyári péntek.Igen,nyári attól függetlenül,hogy az égbolt már napok óta borúsan terül fejünk felé.30 Seconds to Mars bömböl jelenleg a hangfalamból gondolom a szomszédok nagy örömére.
Mellettem a piros hamus ami talán kétszer olyan idős mint én,és a cigarettám utolsókat rúgván gonoszul hunyorog rám vörösen és füstölögve.
Őszintén szólva magányosan érzem magam.Valamivel megbántottam azt a pár embert akit eddig úgy hittem,hogy szeret.Hetek óta semmit nem hallottam felőlük, próbáltam beszélni velük.Valaki nem akar beszélni, valaki csak göndör falazik.
Tegnap volt a volt barátnőm születésnapja,a képeit nézve, hiányzik.Nem,nem mint barátnő hanem mint ember amibe fura belegondolni hisz szakítás után nem tudtam elképzelni,hogy ezentúl bármit is akarnék még tőle.
Ezek az érzelmek...modern mitológia.Én meg úgy érzem magam mint eme mitológia hite vesztett papja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése