Erdővel körbefuttatott kertvárosi kégli,
benne egy tag aranyozott karóráját nézi.
Lassan itt lesznek mondja komoran magában,
tíz perc múlva kopogás ajtó nyílik,zár koppan.
Két kapucnis kölyök beesett szemekkel sápadtan:
"Bocs a késésért haver,a kanalam elhagytam."
Steril tű van kettő arányosan zacskóba csomagolt
álomporral.
Karórás kopasz fazon bankjegyeket számol,
ez is csak egy nap neki azt hiszi még távol van a sátántól.
Majd zsebre dugja az összeget s vigyorogva elmegy,
a két tag meg udvariasan köszöni a mérget.
Pár röpke pillanat,kanál hasa máris láng alatt.
Benne a por átlátszóvá olvad,s a tű már szippantja is az olajat.
Kar megfeszítve szíjjakkal koszorúzva,egy kis vér be,
majd az a pár órás élvezet röpíti is őket a fénybe.
"Sokaknak manapság ennyi az öröm.Nekem meg az,hogy leírhatom ez egy verselt életkép."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése