2011. október 6., csütörtök

Sajnálom

Sajnálom amit mondtam,
szavam méregfoga gyöngéd szívedbe hatolt.
Sajnálom de ez vagyok,
a düh s kétség szemeivel hunyorgok.
Dühös vagyok mert enyém soha nem leszel,
s mosolyod nekem a fagyos kétség.
Mi minden éjjel rám törő rémség,
ágyamból ordítok fel feléd.
Miért nem szeretsz?Miért nem vagyok neked elég?
Átkozom s áldom a pillanatot mikor az élet vizei
sodortak melléd.
Te örök angyal,te két éve kínzó pokoli rém lény.
Te álmaimban feltűnő,
egyetlen csókoddal egy életre megmérgező.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése