Néhány forma,néhány pillantás,egy fülbe suttogott szó.
Egy gőzölgő bögre,tökéletesen kavarog és ha belenézek önmagam egy részét tükrözi vissza.
Kifejezhetetlen gondolatok ezek,főleg,hogy nem éltem még igazán meg.Én is egy egy bögrényi kavargó anyag vagyok.Testem törékeny porcelán amit az idő elkoptat de lelkem örök és felvesz bármilyen formát amibe önti a kéz.
Kaotikus és harmonikus folyadék,keringését a pillanatok és a benyomások ingerlik.
Megpillantani a frissen felkelő narancsos hold képét ami talán egy messzi ország naplementéjének utolsó sugarai miatt olyan narancsosak.Olvasni egy könyvet ami megformálja gondolataim.Belenézni egy szembe ami vágyódik utánam.Csupán csak pár példa,de ezekért érdemes levegőt venni.Írni önmagamért,perceket újra és újra lejátszani a fejemben.Annak a tavasznak az utóízét kóstolgatni.Vagy az az őszi zongorajáték.A jelen szürke sivatagból oázisba és vissza a sivatagba.A talaj meg csak mozog a lábam alatt,megállni nem tudok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése