Virágok elhozójának
Tekintetedben habár csak egyszer láttam,
felfedeztem a friss üde hajnalt.
Édes tüzéből az istenek kezét láttam,
ragyogott ott a sötét verte szobában.
Mikor a tavasz békés karjaival átkarolt
ezer és ezer szirmát rázta rám,
gondolataim vonalát a virágok elhozója
magával sodorta tiszta emléke felé.
Nem is igazán ismerem őt
csak jött,látott és elvitt
elvitt a tükörbe ahonnan én is származom
még az is meglehet a jövőbe.
Virágok elhozója
tünde,nimfa vagy angyal.
A név mit sem számít,velük
körülírni úgy sem lehet...
Hiába játszom szavakkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése