Ó te vagy a hang
a zongora minden hangja.
Ó te vagy a csend
ha nem szólsz megfullaszt.
Te vagy szenvedéseim
és örömeim központja.
Mert te vagy Nüx.
Az éjszaka asszonya.
Voltam csillag,
voltam halott és katona,
voltam béke és háború,
voltam csend és hangzavar.
Voltam anyag és voltam az éter.
Voltam és még leszek,
mindig leszek valami...
lehet nem több mint a semmi.
De ígérem Nüx,hozzád mindig visszatérek.
Mert te vagy én és én vagyok te.
Mi vagyunk a rendszer,a rendszertelenségben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése