Szívlakat vajon miért?
Miért mérik olyan tévesen
az afrodiziákum fűszereit?
Kedves szöszmeteg álompaplanom
nyugvást szívni fel az orromon.
Ahogy a hold a göncöltől csókját kéri
minden este.Úgy mit kérhetnék én is?
Túlcsordult nyugalmat
egy ágyon,még ha nem csak ketten is.
Fehér macskát.Őt a reményt.
Reményt,hogy a lapok kegyetlen osztásában
vágyaim sodrását talán a te hullámod is eléri.
Átgondolni,hogy nem csak egy beszélő-hallgató
tárgy vagyok.És ezért benned hinni.
Mandula,napfény illat
készakarva az éjszakában
Lábam kulcsra zárva
test melegben,csend markában.
Nyugtató vagy csak ő?
Koszos utolsó szegény csavargó
voltam,vagyok,leszek is még
szőrös anyagtalan én,a tér.
Te az idő és a felfoghatatlan
finomra metszett arcod formája
gyertyafényben,kifolyt alkohol szagban.
Tér és idő.Kezdet,de mond hol a vég?!
Koporsószeg,ha szívom szószeg
agyam lukas portfólió
az összes kép kifolyt már
bár benne csak te maradnál.
Kérted,hogy mondjak akkor bármit.Ha tudnád,hogy mennyire nem volt szó körülírni az egészet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése