Ahogy a vöröslő neonfényben
mint a szertefoszló kétely
átfonsz,tudatomba égetve
mámoros puha csókod.
Ahogy a whiskey gőze megtelít
csendben elalszik tudatom.
Eszelős mosolyod,elmosódott
selyem finom kontúrod.
Ambrózia koktélruhád
lüktető zavaros mivoltod.
Vajon te kellesz
vagy csak a benned játszó
identitás?
Vagy nem is kell más
fiatal nyakam tartom,
szívesen adom.Ide kérem
hideg metszőfogad marását.
Én egyetlen korallkígyóm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése