2013. szeptember 8., vasárnap

Kezdődő Supernova

Úgy zengd lelkem feléd énekem
mint azt soha senki felé kérlek
Úgy folyjon tintám
bőséggel a papíron
sugarát vésd a szívébe
és ha majd jő a nap és
vörös kontyát kiereszti
engem is kérlek úgy eressz ki
Elválásunkkor
Szobádból tiszta szívvel.

A füst amit rám fújsz
sűrű amorf alakzatok sokasága
benne titkok sűrű morajlása
mintha Isten üvöltene érthetetlen
öblös tenger hangján
és beléd-beléd-beléd
ó mond miért szerettem?

A világegyetem ma a lelkem.
De te a kietlen oldalán lebegsz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése