Hallom már azt a férget rágni
melynek majd egy ükük (a negyediken)unokája
kétségbeesve és mohón lakmározik húsomból
3-4 talán 5 méter mély mélységben
a terra rossa napillatú ölén.
Nevezz hazaárulónak,nevezz bátran!
De én nem a hazai férgeket tervezem etetni
és nem fogom testem elhagyni
egy hideg és nyirkos februári
európai opálkék ég alatt.
Hallom már a szelet ahogy fújja
narancsfáim cserjéit
és látom ívelni
ó de gyönyörű barna asszonyom mosolyát.
Hallom azt is ahogy félvér kölyköm kezében
mintegy büntető és kíváncsi jelleggel
halkan sistereg a joint.
Látom táncolni az Óceánt
és hallom sírni Urál ősanyát,
Hogy ily messzire sodorta tőle
a tél-tél után logisztika
egyszülött kisfiát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése