2012. március 24., szombat

Egy-kettő

Tedd az anyanyelv alá azt a kis színes cetlit
talán majd az agyába is eljut valami.
Felfoghatja a tér-idő másabb,rejtettebb dialektusait.

Ráférne az az agy tágítás,önmarcang a magyar.
jó esetben napjain egy ivás a mély dekoltázs.
Ha nem más,akkor letenni a poharat a békasegge alá
a tolerancia mellé, bele tenyerelt hányás az elfogultság.

Egy-kettő majd vissza a nullára és ismét.
Miért nézel előre ha hátrafelé lépsz?
Miért vagy ennyire szörnyen hangtalan?
Magyar?Sok minden...de az nem vagy.

Irodalom.Molyrágta lehugyozott söpredék ma.
Nincs új,a stílusokban csak keresztezés.
És még is aki akar, az utolsó, mert betűi között
nincs ott a zsűrik elméjével való szeretkezés.

Nekem csak a múlt maradt tanulni,
a jelen csak külcsíny,vagy egy nyálas idézet.
Mert vallják,hogy abban ott van a szépség
és a ki nem mondatlan ígéret.Igen,ez az
abszolút művészet.

2012. március 21., szerda

Young the Giant - "God Made Man"

Pont egy éve

Pont egy éve járt utoljára közelemben.
Pont egy éve simult közel hozzám,
tisztán,boldogan,fényesen,melegen.

Pont egy éve járt közöttünk víg táncot.
A tavasz szeleivel érkezett
s a nyár forró leheletével,mint
a virágok szirmai.Lepergett.

Egy éve volt.Nekem lassan lesz az már
tíz is.A boldogság őrülten kifosztotta szívem
széfjét,pont egy éve...pont mint a "viszkis".

Egy éve még nyíltak a völgyben a réti virágok,
még zöldellt a nyárfa az ablak előtt.
Most csak füstcsíkot húzok a járda peremén,
s talpam alatt a víg ugróiskolák csak kopnak
mint az emlék.Egykori te és én.

Egy palacknyi bor.Hintában parázsló csókok.
S a suttogott szavakat forró energiaként,
magába szívta a végtelen csillagtenger.

Számodra talán rég lerágott csont,
és felismerni sem akarsz ha látsz.
Hidd el gyúlt agyamban,
számomra is kialudt a láng.

Vajon te hiányzol vagy csak aminek láttalak?