Sóhaj

Istenem,az univerzum folyton tágul
és ez nem az én hibám.
Te valahol messze új Ádámot és Évát
kreálsz
Téged már csak a csillagokban
a magánytól csendes hajnalokban
a Télapó kopogásán az ablakomban
az égen inkább mintsem egy könyvben
szent vagy te szent.
Szent a te fényed.

Paradoxon

Csak akkor vagyok szerelmes
mikor három feles és négy sör után,
eszembe jut,hogy az emberi lét
valódi célja a magány.
Ekkor már-már szenvtelenül
a világegyetemnek fityiszt mutatva
átkarolom Őt
Majd megrendelem az újabb kört
és szesszel olyan szinten agyam
átitatom
hogy ez a kényes paradoxon
többé ne zavarjon.

Tegnap az ördöggel vacsoráztam

Tegnap az ördöggel vacsoráztam.
Kényelmes, tömör panel konyhában,
valahol a város szívében.
Az ablak résnyire nyitva volt,
az utcán kutya,asszony,sziréna
csaholt,jajolt,dalolt.

Tegnap az ördöggel vacsoráztam.
Kis fa asztalnál ülve,még sanszos
a hetvenes évekből való.
A frigo résnyire nyitva volt,
lassan belőle zsír,szalonna,paprika
sercent,felszelt,reccsent.

Tegnap az ördöggel vacsoráztam.
Lófarokban haja,rövid szakálla
dioptriáján túl bölcsesség.
Az agyam résnyire nyitva volt,
belőlem ömlött kérdés,kérdés,kérdés
csattant válasz,válasz,válasz.

Tegnap az ördöggel vacsoráztam.
Ételét mérnöki precizitással vágta,
ízlésesen katonákat gyártva.
A szívem résnyire nyitva volt,
belőle csorgott óhaj,sóhaj,panasz
majdnem becsapott a ravasz.

Tegnap az ördöggel vacsoráztam.
Máig félig-meddig büszkeséggel jártam.

Tegnap az ördöggel vacsoráztam.
Holnap a pokolban viszont várhat.

Repedés a káosz agyán

Az út alattam lassan kifogyott
porcicák,kényes szobanövények
Halovány béke dobog a szívben
Logikát áttörő lovak nyerítése.

A mai nap a hamué
holnap fa nő belőle.
Csend rügyezik az ágán
Fényt terem az évben.

Vadmotoros úton a múzsa
kövér,szakállas félisten,
Egy évszakig máshol robogott
vajon az ősszel visszatér-e?

Könyvjelző vagyok
te egy aláhúzott mondat.
Vessző után vessző
A "mi" egy elpárolgó oldat.

Magashegyi Underground és Závada Péter - Csend

Kezdődő Supernova

Úgy zengd lelkem feléd énekem
mint azt soha senki felé kérlek
Úgy folyjon tintám
bőséggel a papíron
sugarát vésd a szívébe
és ha majd jő a nap és
vörös kontyát kiereszti
engem is kérlek úgy eressz ki
Elválásunkkor
Szobádból tiszta szívvel.

A füst amit rám fújsz
sűrű amorf alakzatok sokasága
benne titkok sűrű morajlása
mintha Isten üvöltene érthetetlen
öblös tenger hangján
és beléd-beléd-beléd
ó mond miért szerettem?

A világegyetem ma a lelkem.
De te a kietlen oldalán lebegsz.

Coldplay - Atlas

?

A fekete anyag én vagyok
pók szalad a kerti asztalon.
Ágyam a börtönöm,
miért nem veled vagyok?