Úgy ahogy te
úgy én is
hideg zárt szobák sokasága
bennük rejlik.
Az óceánok örök zúgása
minden pulzáló élő
lihegő vad vágyálom.
És mikor rám veted
holdsarló édes tükör-szemed,
magába ránt valami végtelen
örök nyugodt-nyugtalanság,
talán pont
az élet célja.
Vagy csak pont.
2012. november 28., szerda
2012. november 20., kedd
2012. november 14., szerda
Egy kéz?
Az a félceg sarkon álló ember
Kezében kender,másikban fegyver.
Isten botját vedd el
Verd magad vele,keress vele vak szemeddel teret
Hidd,hogy te vagy a kéz
Az egyetlen és reális
Megmutattad minden jódat
És vele együtt minden hibád is.
Hidd,hogy te alkotsz
Hidd,hogy te tartasz életben
És azt a bölcsőt is te rázod
Mivel megfojtasz más embert
Hidd,hogy csak a kezdet van és a vég
És,hogy veled nyílik és veled zárult rég.
Szimplán légy ember.
Játssz Istennel.
De Istent ne játssz!
Kezében kender,másikban fegyver.
Isten botját vedd el
Verd magad vele,keress vele vak szemeddel teret
Hidd,hogy te vagy a kéz
Az egyetlen és reális
Megmutattad minden jódat
És vele együtt minden hibád is.
Hidd,hogy te alkotsz
Hidd,hogy te tartasz életben
És azt a bölcsőt is te rázod
Mivel megfojtasz más embert
Hidd,hogy csak a kezdet van és a vég
És,hogy veled nyílik és veled zárult rég.
Szimplán légy ember.
Játssz Istennel.
De Istent ne játssz!
2012. november 13., kedd
Lélekhívás
"Helló! A sípszó után hagyjon üzenetet!"
Steril,vegytiszta magány
Ez így tiszta,őszinte.
Igaz,hajnali első sugár
pont bele pupillám közepébe.
De ez az igaz,
a semmis szürkületből fájó fénybe.
Nem tudni szeretni valakit
Akit márpedig kéne.
Steril,vegytiszta magány
Ez így tiszta,őszinte.
Igaz,hajnali első sugár
pont bele pupillám közepébe.
De ez az igaz,
a semmis szürkületből fájó fénybe.
Nem tudni szeretni valakit
Akit márpedig kéne.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)