Ajándék

Lassan felnőttnek számítok,
az élettől ajándékot?
Nos igen,kívánok.Ha nem bánod..

Tudást s abból is kétfajtát.
Tudni: Szeretni mindent amit lehet.
S ezáltal jobban bízni másban.
Ezzel a magány árnyékát hátam mögül végleg,
elűzni távoli határtalan tájra.

Tudást,tisztát saját eszmékből kreáltat.
Egy pénztől és kapzsiságtól mentes,békés világban.




(Ez sok kérés.De azért hajrá!)

Az idő semmi

Az idő semmi.Mi alkottuk.
Görcsösen hajhász minket,
mellettem megáll,eltorzul.

A nap koromfekete,széndarabka csupán.
A robbanás semmivé porlasztotta,nem ragyog már.
Szupernova vagy mond ahogy akarod,
úgysem éled meg.Akkor meg minek kutatod?

Az idő semmi.Mi alkottuk.
Fejvesztve futsz előle,
a tested közben elkoptatod.

Műteremben festmény előtt,szürreális vagy
impresszionista.Nézd a festő,hogy ordít!
Némán vászonra zárva,színekbe burkolva.

Az idő semmi.Mi alkottuk.
Az örök körforgásra csak úgy felaggatjuk,
alfáját meg omegáját halálunkkal összezúzzuk.
S a stafétabotot végre a tiszta életnek tovább adjuk.

Bréjnsztorm avagy kibaszottul gyűlöllek ha érdekellek ha nem,ha olvasol ha nem.

Ó igen. Langyos és ízetlen a bögrém tartalma. A csersav és a cigi csak gerjeszti a savakat a gyomromban,örökölt édesded kis semmiség ez. Az ember torkát kaparja és legszívesebben kiköpné,hogy a betont vagy bármi mást ami az útjába kerül marja szét.
Undorító sólámpa,monitor adta barnulási lehetőség,könyvek szétdobálva,ablak,hold,komor felhők,kémény és füstje,zaklatott,ideges,vibráló város.
Kötőjelek untalan tagolása,véresre rágott száj,viszkető borosta,háttérben valami ősrégi grunge még a kréta korból.
Gyűlölet: ősz,hideg,önmagam,mindenki és senki.
édfknbádnbédfbnél,dsfékbnáfknbéb,knábéfmkn adásszünet.

Sajnálom

Sajnálom amit mondtam,
szavam méregfoga gyöngéd szívedbe hatolt.
Sajnálom de ez vagyok,
a düh s kétség szemeivel hunyorgok.
Dühös vagyok mert enyém soha nem leszel,
s mosolyod nekem a fagyos kétség.
Mi minden éjjel rám törő rémség,
ágyamból ordítok fel feléd.
Miért nem szeretsz?Miért nem vagyok neked elég?
Átkozom s áldom a pillanatot mikor az élet vizei
sodortak melléd.
Te örök angyal,te két éve kínzó pokoli rém lény.
Te álmaimban feltűnő,
egyetlen csókoddal egy életre megmérgező.

Mosógép

Agyam zúg,a város éjbe borult odakint
és én mondanék valamit...de nem tudok.
Mert az agyam olyan keservesen zúg,kattog.
Lassan megáll ez a mosógép,
tisztára mosott gyűrött,vizes,illatos
gondolatok de mégsem...

A centrifuga felráz merengésemből.
Repeszt minden gondolat,csak körbe-körbe.
Teremtésünkről és még kitudja mennyi furcsa ötlet.
Mint ez a firka a lapon...csak egy elkószált zokni a dobon.
Mit a centrifugám kritizál,s a gép most lám kiokád,a száraz
s mocskos létbe.

Wild Nothing: Cloudbusting

Szoba,gyertyák, egyedül...chien vie..

Öreg csillag

A kórház émelyítő szagában,lámpák félhomályában és emberek duruzsolása közben figyeltem ahogy beteg nagyapám eszik.
Kopaszodó fejében az étel elemzése és még ki tudja mennyiféle gondolat robogott. Megmaradt őszes-szőkés barna haja oldalra fésülve. Arcán az évek kegyetlenül otthagyták lenyomatukat,ráncok és ráncok mindenfelé. Leginkább egy hegységhez tudnám hasonlítani. Völgyek és síkságok: álla délen tornyosul a mindenség felé,északon pedig orra uralja a tájat.
Kérlek ne érts félre. Nem groteszk az arca...semmiképp. Sőt mi több! Tisztán megmaradtak erős és tiszta vonásai..csak mint már említettem kicsit másképp.
Kék szempárjában ravaszság és részemről a régi ideák és merengések nosztalgiája örvénylik.
Tetszik az arca. Szelleme az idő folyamán tisztán tükröződik,hogy nem tompult el. Teste viszont gyengül...
Sajnálom,hogy gyermekkoromban nem tudtam vele együtt lenni,és sajnálom,hogy ma már kevesebb érdeklődéssel figyel rám mint rég.Hiányzott mindig is egy bölcs öreg és fénylő csillag az életemből,ami utat mutat az éjszakában.