Akkezdet Phiai - Sprint

Fekete

Fekete papír korona,
fekete szempár alatta.
Besett szemekkel bámulva
s zuhanva,zuhanva önön magamba.

Zuhanva-zuhanva magamba
út szélén részegen árokba
nézni eget csillagosat
s hallgatni vonyító farkasokat.

Vonyító-vonyító farkasokat
halucinálni angyalokat
délcegen fénylenek maguknak
Csókot adnak lelki halottnak.

Fekete papír korona
Őrült ember alatta
Királya ez a mocsoknak
már réges rég feladta.

Sóhaj.

Dideregve hallgatni a Szinva halk morajlását,a morajt amit senki nem ért meg és még is mindenki.
Hallgatni s sóhajtani.A párával együtt kiengedni a bánatot,bele a sötét éjszakába.Bele az örökkévalóság élvezetébe. Hagyni,hogy elszálljon az anyag és az érzés közös szárnyon.
"Marj mást."Gondoltam. S lépkedtem az acélváros mocskos betonfelületén.
Unott képpel bele bámulni mások szemébe. Nézni a férfit akinek kifogyott a gáz a gyújtójából és megkínálni tűzzel. Nézni az elmosódott narancssárga közvilágítást,hallgatni a közlekedés zaját,szagolni a benzint. Élni,élni s soha sem vágyakozni mert a porba hullasz.

Nem akarok...

Nem akarok több reggelt.Nem akarom tovább koptatni a beton dzsungelt.Nem akarok az emberi normák közé szorulni.Nem akarok láthatatlan rabláncokon lógni.Szabad akarok lenni.
Üvöltök mégsem hallja senki.Nem akarják meghallani.Nem érdekli őket.
Nem akarok idióta elvárásokat.Nem akarok pénzt mert hányingerem támad tőle.
Nem akarok azzá válni amit ők akarnak.Inkább meghalok minthogy lelki nyomorékká váljak.
Friss levegőt akarok.Csirke ízű csirkét akarok.Tiszta vizet.Sokat akarok...mégis keveset.

Vers a varjaknak.

Halálod akartam lenni
frissítője a földnek.
Tébolyult őrültnek
mentsvára s megmentője.

Beléd akartam marni.
S darabokra tépni.
De gyáva voltam,íme
saját véred sem tudod venni.

Így ülök inkább,s félek
Soha vége nem lesz ennek az egésznek.
De te vedd hát éltem bátran!
S mosolygok hálásan.

A tűz.

A tűz állandóan változik, mint mi emberek. Az érzelmeink,a külsőnk,a jellemünk.Egész emberi lényünk olyan mint a tűz. Ami képes békés melegséget adni,és képes elpusztítani mindazt amit nagy nehézségek árán megalkotunk. A tűz a legtökéletesebb jelkép az élet állandó körforgására.
Feküdtem ma nagymamámék kandallója előtt és néztem a parázsló tüzet. Érzések és gondolatok sokasága rendeződött el bennem. Mostanság egyre jobban kezdek elveszni magamban.
Eddig annyi kapcsolatom volt a külvilággal,hogy kiírtam az érzelmeim.De mostanság ez a "kényszer" is elcsitult bennem.Régen a magánytól rettegtem a legjobban.Mára ő maradt az egyik legjobb barátom.Az üres semmiség nem fáj,nem bánt.Igaz örömet sem okoz.