Csillagok.

Nézem a gyönyörű eget.Elérhetetlen csillagok ezrei mosolyoknak rám fényes arcukkal.
Tiszta az ég, egy felhő sem takarja el a panorámát. Gyenge július esti szél fújdogál. Fekszem a zöld,puha fűben. S csak nézem őket. Sehol egy érzés, csak kellemes lazultság. Minden gondomat elmossa az égbolt tündöklő áradata. Lassan lehunyom a szemem. S eggyé válok a világgal. Ott vagyok a fákban a fűben,az állatokban,a bogarakban,az emberekben.Mindenben ami él.S ez tökéletes. Talán ilyen lehet a halál is. Talán nem. Nem tudom.

Vadak...

Szívetek mélyén mind féltek,és mind szeretetre vágytok.Én tudom...
De kívül mind erősnek és magabiztosnak próbáljátok magatokat mutatni.Kiszámíthatatlanok vagytok.
Vadak és mégis büszkék.Ez tesz titeket oly gyönyörűvé.
A világ sötét,fullánkos vadonjában egy ily gyenge és szép testben harcolni az életért gyötrő lehet.
Tisztellek titeket.S nevetek oly gyönyörű és becses számomra: Nő.

John Frusciante - Song To The Siren

Dalolnék én a sziréneknek...

Dörzsölöm a szemem.Sokat alszom mégis fáradt vagyok s fáj a fejem.
Minden nap egyre kevesebbet eszem.
Ülök s hallgatom a zenéket.Reménytelenül nézem a teám gőzét.Gomolyog.Nem sok értelme van a létezésemnek. Sokan feltették már ezt a kérdést."Mi létünk célja?"Talán halálunk után megtudjuk.
Az,hogy élvezzük?Élvezetet nekem most egyedül a zene nyújt.
Talán aki nem ismer és olvassa a gondolataim,azt hinné egy remete vagyok kapcsolatok nélkül.
Pedig elég sok kapcsolatom van. De egyik sem tesz boldoggá. Csonka vagyok és üres.
S nem tudom mit tegyek. Igazán semminek nem tudok örülni szívből. Persze kívül egy néha mosolygós arcot láthatsz. De itt belül más a helyzet. Minden sokkal másabb.

Álom.

Képzeld csak el,egy sivatagban sétálsz egyedül.A tűző nap égeti bőröd.Minden pólusod egyként ordít a száradtság égető fájdalmától. Lábaid már nem engedelmeskednek,csak mennek folyton-folyvást előre a végtelen dűnék közé. Nyelved érdes és száraz. Fogaid között ropog az aranysárga homok.
Teljes csend. S te csak haladsz tovább. A kietlen falak nélküli labirintusban. Majd a Nap nyugodni készül és mint a leghatalmasabb császárok fényűző pompában eltűnik a homok tenger között.
Már látod az est-hajnal csillagot. Szíved reménységgel tölti el. Lassan felbukkan a Hold ezüstös köntösében. A levegő lehűl. Egy ideig élvezed a hűsítő lágy szellőt. De idővel...A csontodig hatol a hideg.A sötétben magad sem tudod merre akarsz lépni.Elesel. A Hold gyér fénye megvilágítja az elhullott ló koponyáját. Szemgödréből egy kék szem pislog rád vissza.
Csörög az órád.
Kelj fel.Dolgod van.Ne törődj velem.

nirvana-something in the way

Foo Fighters - Resolve

Nézd csak azt a kis majmot!

Csendes merengővé váltam.Eddig kerestem a kapcsolatokat most úgy tűnik ők keresnek engem.
Unott fejjel vagy derűsebb enyhe mosollyal figyelem az eseményeket körülöttem.
Imádok figyelni.Mindent részletesen megnézni és lassan fantáziám szülöttei mozaikokban össze állnak bennem.
Mi másnak unalmas hétköznapi jelenség.Számomra gondolat ébresztő ínyencség.
Nem érdekel már senki felém táplált érzelme.Vagyis érdekel de nem fogok azért küzdeni,hogy megértsem mit akar.Majd ha nagyon akarja akkor kimutatja.
Nem vágyom most annyira senkire. Egy kis időre azt hiszem megbékéltem azzal,hogy csonka vagyok.
Nézegetem inkább az embernek nevezett állatot.Paródiázik előttem én meg lenéző vigyorral szemlélem.Az egészben a legviccesebb,hogy én is egy ilyen paródiázó lény vagyok.

Slipknot - Dead Memories

Elhullott emlékek.

Baráti kör.Azt hinnéd megtennének érted mindent és,hogy közöttük is majd lesz olyan jó mint rég volt.Talán tévedsz.Merengsz mellettük a régi elszaladt tettek és gondolatok füstjében és marja torkod.
Vágysz azokra a meleg nyári estékre.
A naplementékre az iskola tetején,melyeket együtt néztetek végig.Boldogan,minden rosszat és világi mocskot elfelejtve.
S most itt ülsz a hideg kövön a zárt iskola előtt.Ezekkel az idegenekkel és nem tudod mit rejt a jövő...