Egy szívással közelebb a pokolhoz.

Kátrányos csókok marják tüdőmet
nikotinomba mártott gyűlölet
s te csak ezt szívnád magadba szüntelen
ujjaid között tartott végzeted.

Késő sírás ér szűkítő mámorod
drágán kapod legutolsó bánatod
itt van még egy szál talán rágyújtok
eldobnám de sajnos már nem tudom.

Ragad hozzám mint a zárjegye, s ő szív el engem
feleselni már nem merek.

Vad Fruttik- Úgy Fáj

Egyedül mint a gyertya lángja.

Egyedül ülök a hideg iskolai lépcsőkön a félhomályban s azon gondolkozom hol rontottam el.
Nem maradt igazán senkim.Csak magamnak vagyok.A magány jó...de felemészt.
Mindenki mással van.Boldog szimbiózisban ragyognak a szürke felhők alatt és én csak mások árnyékában loholok mint gazdáját vesztett kutya.
Kéz a kézben látni őket.
Barátokat látni ahogy nevetnek vagy beszélgetnek...
Nem hagytak el,csak elfelejtettek.De megértem őket.A kandalló tüze mellett is hideg van,a takaró alatt,a kabát belsejében.Mélyről fakad a hideg.
Láthatjátok,hogy-hogy lángolok és hogyan alszom ki.Kezdem unni.Kicsit örökké akarok lángolni...Kicsit ragyogni akarok én is a szürke fátyolfelhők alatt, kicsit melegedni.
Beszélgetni,nevetni.Régen ez természetes volt.Csak nem becsültem meg eléggé,és most már ezt is elvesztettem.
Szégyellem amit tettem.De megpróbálom helyre hozni.
"Soha ne mond,hogy soha..."

Lépni kéne.

Fa levélre hulló vízcsepp vagyok az élet záporában.Csendben bolyongok a természet körforgásában.Nem kérdezek csak vagyok.Ha kérdeznék sem lelnék választ.
Néha létezem,néha nem.Néha szeretnek néha nem.Születés és elmúlás minden törvénye ez.
Születnek érzések mely kezdetben lángolnak és felperzselnek mindent.Majd elmúlnak.
Vannak kik nem tudják elfogadni a "törvényt" ezért csak a hamuban matatnak kétségbe esetten a tüzet keresve.
De tovább kell lépni.Lépésekről szól az emberi élet.Lépések melyeknél néha elesel és lépéseknél melynél ha talpad kényelmes talajt talált azon maradni hosszú időre.

Torokmetsző az unalom.

Szürke derengés.Minden nap.Táncot járnak a hülyeségek a fejemben.Annyira unalmas és használhatatlan információk ezek...kicsit sem érdekel, mégis tuszkolják a tudatomba.Még csendben aludni sem hagynak békén.Pedig akkor senkit nem zavarok.
Mindennek a célja a verseny.Az a verseny melynek indulópontja a méhből kiérkezés és a célszalag a halál.
Utálom ezt a folytonos unszolást.Miért nem hagynak békén?Inkább csak nézném ahogy a többiek rohangálnak és a porba esnek.Vagy magát a verseny pályát elemezném.Esetleg leülnék és gondolkodnék,hogy mi értelme van az egésznek.
De nem lehet.Ekkora luxust nem engednek meg.Ezt nevezik ők "életnek".
A sok túlélés visz a sírba mindenkit.Rühellem az egészet.

Fehér bárány a sötét estében.

Mélyet szívok esti szélből
tüdőm keservesen sajog
összefolynak éjszakák
s a zajos nappalok.

Gyengült szívvel üldögélve
lábam lógatom,
s akkor jöttél te,
derűs fénylő angyalom.

Tetszett nekem közelséged
s kedves meleg mosolyod
beragyogta estémet
kecses vidám alkatod

Szőke hajad lobogott
az őszi szélben,
s ölelésed kandalló nékem
a zord sivár térben.

Nem volt se csók se
testi szándék
Lelkem ablakát nyitod
mely szellőzni vágyik.

S lassan nyugovóra térnél
fáradt vagy s fázol
emléked mellettem maradt
hideg,meleg,záratlan s mégis
lángol.

Coldplay - Talk

Friedrich Hölderlin: Az élet felén (saját verzió)

Sárga gyümölcsel teli és vad
rózsákkal omlik
tóba a hegy
óh ti ragyogó hattyúk!
csókoltan merül orcátok
szent tiszta víz tükrébe

Jaj nekem,hol jutok én,ha
eljőn a tél,virághoz,tündöklő
napsugarat
s földön árnyat?
Ridegen állnak a néma falak
s borzongnak szélben a zászlók.

Bruno Mars - Just The Way You Are

Minek leírni,hogy gondolok rád?..ha valaki már egyszer dalba öntötte.

Korhadozó kunyhó...

Lassan már ők sem elegek.Már senki és semmi nem tud igazán boldoggá tenni.
Se Dionüszosz keserédes forró csókja.Se "barátaim" közelsége.
A napok összefolynak, az életem lassan egy merengésekkel teli szürke fagyos tóvá változik melyben minden percben megmártózom.
A magány ez.Őszintén soha nem éreztem még magam ennyire üresnek és hiányosnak.Régen mellettem álltak a barátaim s tudták enyhíteni önmagát marcangoló lelkem fájdalmát.De most ők sem képesek erre...és talán nem is érdekli őket.
Minden olyan csonka és kiábrándító.Egyedül az alvás mi boldogít.Az üres tudatlanság.
Talán az hiányzik a legjobban ami úgy marja szívem.
Látni a csillogó tekintetét,megfogni a kezét s érezni,hogy érezni akar.Ez kell s nem több.
Vagy ha ő ezt nem akarja.Akkor vissza térni a fájdalmakkal teli undorító világba ahol csak tengődik az ember.
Lassan belerohadok lelkembe a sok kétség között.
Egy öreg roskadt kunyhó melyből árad a halál bűzös szaga.Ez vagyok most én.Kérlek nyissa ki valaki az ajtót és rántson ki belőle.Valaki...

Akkezdet Phiai-Hisz Sztori (Kis Kece)

Voltam és még leszek önmagam paródiája...

Hideg,sötét...Tökéletes.

Pupillám táncot jár.Halkan lépkedek az esti utcán.Hol erős,hol gyenge a közvilágítás fénye.
Néhány száraz falevél töri meg a csendet.A kutyák sem csaholnak.Tüdőm sajog a hideg levegőtől.
Rendesen teszi dolgát.Kezem vörös és száraz.Mégsem fázik.Szeretem a hideget.
Kémlelem az utca végét.Ismeretlen út ez számomra.Túl hosszú..Nem tudom mi rejlik a végén.
Jól esne egy tea.De későre jár és még messze van a biztonságot jelentő otthon.
Valami ezerszer hallott zongora darab jár a fejemben újra és újra...mégsem jut eszembe a címe.
A világ sötétje a legkellemesebb közeg.Magába zár,átölel és felemészt.De elenged egy pillanat alatt csak reménykedj,hogy már nem késő.

Délutáni napfény.

Gyors léptekkel faljuk magunk alatt a lépcsőket az iskola árnyékos,hűvös folyosóin.
Nyitjuk az ajtót és megcsap az őszi langyos szellő mámorító lehelete.Mintha ezer éve lettünk volna bezárva.A délutáni nap narancssárga fénye megvilágítja felszabadult tekintetünket.
Jó érzés kicsit nem gondolni semmire.Az iskolai szarkavarásokat elfelejteni és csak a percnek élni.Boldog és gyorsan múló percek ezek,talán az ilyen pillanatokért érdemes élni...

Számomra rég elfeledett dal.

Na mibe,hogy az utcán pattogó színes gumilabdák jutnak az eszetekbe.:D

Ki korpa közé keveredik...

"Ki korpa közé keveredik, azt hamar megeszik a disznók." tartja a mondás.Apám egy kedvenc bölcsessége amivel kiskoromban nyúzott.Mostanában ezen gondolkozom elég sokat.Vannak különböző emberek.A mi mércénk szerint van "jó" és van "rossz" ember.
A szüleink normális esetben jó,derék embert akarnak belőlünk nevelni.
Ám idővel jön a korpa is...bizony ám a korpa szerepe folyton csak nő..és nő.. és nő...Mígnem ha nem figyel oda az ember hamar elemészti.Ennek köszönhetően a disznók minket is felfalnak...Lehúznak minket az élet süllyesztőjében.
Én próbálok független maradni.Meghallgatom a szüleim véleményét(hiszen akár mennyire is sablonos duma.Ők már lassan fél évszázada gyűjtik az xp-t ezen a sártekén.)Szóval tapasztaltak.
De van egy olyan hülye szokásom,hogy szeretek gondolkozni.Több oldalról figyelem meg a dolgokat,és úgy cselekszem,hogy másnap reggel a tükörbe/mások szemébe tudjak nézni,és büszkén kihúzott háttal tudjak végig sétálni az utcán.
Szoktam hozni rossz döntéseket.(Mindenki szokott.)Ám azok a döntések a pillanat tört részei alatt zajlanak le úgy,hogy nincs időm átgondolni.Nem akarok magyarázkodni.
Szóval arra akartam kilyukadni,hogy lehet idegesítő szokás a dolgok elemzése és több pontból való megfigyelése.De ez segít járni a "jó" úton.Ám nem mindig az a jó út amit a feletteseid,szüleid vagy szeretteid mondanak.A lényeg,hogy gondolkozz néha, törődj bele a dolgokba, de ha kell szállj szembe velük!