Hipermárelég

Halott fehér falak
gyenge pittyegések
ahogy a vonalkódot olvasod
úgy olvass le engem is kérlek
számsor vagyok most már én is
egy adat,néhány számjegy a bankkártyámon
örülök,hogy jön a holnap
a tegnapom liter kávé
és odébb pakolt samponok.

Ó testvér kezem cserzett
szemem vérben úszik
az édes fehér neontól
mely folyton csak zúg
zúgva mint angyal kórus
felnőni ilyen borzalom?!

Fogd a szikéd vágd a műszakomba
a rolli kocsit,a békát,a biztonsági őrök
marcona alakját
vágd kérlek vágd agyon
vissza a kertvároson túlra
a dömperemen át,Erzsike néni vasárnapi
gőzölgő húslevesén túl.
Oda ahol nincsenek zöld Istvánok
meg arany-lila Deákok.
Semmi mást-csupán.
A gyermekkorom akarom.

Úgy ahogy te

Úgy ahogy te
úgy én is
hideg zárt szobák sokasága
bennük rejlik.
Az óceánok örök zúgása
minden pulzáló élő
lihegő vad vágyálom.
És mikor rám veted
holdsarló édes tükör-szemed,
magába ránt valami végtelen
örök nyugodt-nyugtalanság,
talán pont
az élet célja.
Vagy csak pont.

Északról csak jó dolgok jöhetnek

Egy kéz?

Az a félceg sarkon álló ember
Kezében kender,másikban fegyver.
Isten botját vedd el
Verd magad vele,keress vele vak szemeddel teret
Hidd,hogy te vagy a kéz
Az egyetlen és reális
Megmutattad minden jódat
És vele együtt minden hibád is.

Hidd,hogy te alkotsz
Hidd,hogy te tartasz életben
És azt a bölcsőt is te rázod
Mivel megfojtasz más embert

Hidd,hogy csak a kezdet van és a vég
És,hogy veled nyílik és veled zárult rég.
Szimplán légy ember.
Játssz Istennel.
De Istent ne játssz!

Lélekhívás

"Helló! A sípszó után hagyjon üzenetet!"

Steril,vegytiszta magány
Ez így tiszta,őszinte.
Igaz,hajnali első sugár
pont bele pupillám közepébe.
De ez az igaz,
a semmis szürkületből fájó fénybe.
Nem tudni szeretni valakit
Akit márpedig kéne.

A megmaradt fényt

Este imádkozom,mikor nem látja senki
még a nap sem konok-makacs fejem.
Akkor imádkozom neked
mikor a lélek felszólal erre:

"Aki nem ember jobb ha költözik,
a megmaradt fényt újra összeötvözik."

Akkor gondolkozom mikor mindenki látja
és még a naptól is fényesebb egóm.
Akkor gondolkozom
mikor már a lélek többet nekem át nem szól.

"Aki nem ember jobb ha költözik,
a megmaradt fényt újra összeötvözik."

Az ember egyszer éghet teljes fénnyel,
egyetlen egyszer.
Porunkkal megtelt hamvasztótégely
egyetlen egyszer.

"Aki nem ember jobb ha költözik,
a megmaradt fényt újra összeötvözik."

Októberi futás

Kiégtem.Az igazság ez.Úgy írnék.De nem tudok.Üres,szar az egész.Az van amit akartam,és mégsem olyan amilyennek képzeltem.Kapjátok be vörösek,barnák,szőkék és feketék.Kapja be az etika,kapja be a matek meg a biológia.Leginkább a biológia.Mindenért a test a hibás.
Kitaláltam a címet és itt motorleállás.Borsodi akarok lenni.Tele akarom káromkodni az éjszakát.Már nem is akarok írni.Talán nincs is mit mondani.Meg amúgy sem figyelt szinte senki rám.Az ember nagy nehezen megtanul beszélni,aztán meg kell tanulnia kussolni. Lehet nekem is kussolni kéne. Meg amúgy is csak a bolond beszél magában...Rég bolond vagyok..

Zöldre ordítás

Nem kellesz.Mondtam már?!
Kellennél.Ha nem lennél hideg-rideg.
Majd a tél zúzmarás földjébe hugyozom neved.

Szerettelek.Imádtalak betegesen.
Miért is?Egy isten sem felelt.
Most te zöldbe takartad édes csípőd.
S a hóban ott sárgállik arany neved.

Pipacs mezőn,te voltál naplementém
te voltál minden szép szó a számban
hányszor jártál táncot koponyám sötétjében.
Te szegény-te árva.
Megmaradt romantikám foszlánya.

Mindenkinek a nyár kell

Hideg esőzésben költözni készülő madarak,
veszik kabátjukat,bőröndjüket az alkonyuló
őszi nap alatt.
A levelek is lassan rúzsozzák formás ajkukat,
csomagolok talán én is.Jó lenne menni,
menni minél hamarabb.

Fáradt diáklányok a kopott sárga villamoson
fáradt vagyok én is.Fáradt már mindenki
még az is aki nem kéri,hogy tiszta fejjel
élje meg a holnapot.

Ütemre tüccög és kattog egy cigány fiú telefonja
nem rejti magába,nem dugja fülhallgatóba.
A zenét.Ezt az életre lüktető nyári slágert.
Hiányzik neki is,fáradt ő is.
Mindenkinek a nyár kell.

A későn kelés logisztikája

Ahogy a hajnal narancs kontyát kiereszti
mint az éjszakai tv villogások az ablakokból
kórusban,ugyanazt az adót nézve,
engem is kérlek úgy eressz ki
ha meguntad közös képváltásunk.

Ha majd halk filmünk meleg langyát
a harsona perwoll reklám széjjel veti
úgy kapcsolj át engem is,
de legalább tudod emlékem foltját
mi féle-fajta szer hozza-törli ki.

És ha majd összes adód kifogyott
és az éjjel kikezdte szemeid
tudd meg én ott leszek a hangyatáncban
széjjeltörött fürge fekete foltodként.

Závada Peti verse.

SZÍVIZOMLÁZ

szívizomláz, bicepsz kemény
nélküled a párna
szívverésed húsklopfoló
bár puhára kalapálna
engem, aki beléd
jaj, mióta nem karoló
lassan szívrohamos pulykaroló

Szívtörés ébredésről-ébredésre

Döntsd el,hogy mit teszel.Foglalkozni vele,hogy minden álomnak valami különösebb értelme lenne.Tudod,hogy semmi értelme az egésznek mert az éber világban annyira semleges lehetsz számára mint a sivatagba üvöltött kívánságok.
Én vagyok elcseszve,hogy egyszerűen nem vagyok képes ilyen hosszú idő után túllépni rajta.
Az agyam meg egy szadista állat.Alvásról-alvásra felelevenít és átdolgozza az emlékeket és mindnek természetesen ő áll a centrumában.
Döntsem el,hogy most akkor egyáltalán akarok-e álmodni vagy inkább ébren maradnék.
Keserű dolog ez.Valaki kurvára segíthetne.

Okozatod

Ahogy a vöröslő neonfényben
mint a szertefoszló kétely
átfonsz,tudatomba égetve
mámoros puha csókod.
Ahogy a whiskey gőze megtelít
csendben elalszik tudatom.
Eszelős mosolyod,elmosódott
selyem finom kontúrod.
Ambrózia koktélruhád
lüktető zavaros mivoltod.
Vajon te kellesz
vagy csak a benned játszó
identitás?
Vagy nem is kell más
fiatal nyakam tartom,
szívesen adom.Ide kérem
hideg metszőfogad marását.
Én egyetlen korallkígyóm.

Nyugtat(ó vagy ő?)

Szívlakat vajon miért?
Miért mérik olyan tévesen
az afrodiziákum fűszereit?
Kedves szöszmeteg álompaplanom
nyugvást szívni fel az orromon.
Ahogy a hold a göncöltől csókját kéri
minden este.Úgy mit kérhetnék én is?
Túlcsordult nyugalmat
egy ágyon,még ha nem csak ketten is.
Fehér macskát.Őt a reményt.
Reményt,hogy a lapok kegyetlen osztásában
vágyaim sodrását talán a te hullámod is eléri.
Átgondolni,hogy nem csak egy beszélő-hallgató
tárgy vagyok.És ezért benned hinni.

Mandula,napfény illat
készakarva az éjszakában
Lábam kulcsra zárva
test melegben,csend markában.

Nyugtató vagy csak ő?
Koszos utolsó szegény csavargó
voltam,vagyok,leszek is még
szőrös anyagtalan én,a tér.

Te az idő és a felfoghatatlan
finomra metszett arcod formája
gyertyafényben,kifolyt alkohol szagban.
Tér és idő.Kezdet,de mond hol a vég?!

Koporsószeg,ha szívom szószeg
agyam lukas portfólió
az összes kép kifolyt már
bár benne csak te maradnál.




Kérted,hogy mondjak akkor bármit.Ha tudnád,hogy mennyire nem volt szó körülírni az egészet...

Aphex Twin - Rhubarb

Alfa

Légy az alfám
esthajnali fényben írott koszorú
Légy a csókom
delíriumom hölgye,szenvedélyi kút
Légy az ölelésem
sárgult fotópapíromon
Légy a parazsam
rúzsfoltod az arcomon
Légy a takaróm
csípődet karolom
Kop-Kop.Ki kopog?
Omega voltam-leszek-vagyok.

Andalog

Nézem,a hold csak egy buta lyuk az égen
édes nyílásán a fény beszökik,
a szántás ócska night club ma éjjel
búzakalász teste figyelmem leköti.

Gondolom,fiatal vagyok s védhetetlen
a te ajtódon mond ki kopogtat?
Isten szava a szent s érthetetlen
eddig szívem csak a vér miatt doboghat.

Érzem,tejútnyi utam még csak most kezdem
propeller lét,szavam andalog
nincs keresni valóm e perverz réten
leginkább más adóra kapcsolok.

Bár kinek mi

Bárkinek mi mindent mondani tudnék
bár kinek mi..ízlésére s nem idegeire menni
Bár...itt forró ajkadba harapni.
tapasztalni,íze s színe mint a koktél cherry.
Bárkinek mi mindent mondani tudnék..
Neked épp semmit.
Csak gondolni,veled szemben ülni
és finom rajzolt szád formáit lesni.
Leesni a gondolatból s kérdésedre felelni.
Aztán este hazakísérni.
Ajtó előtt koktélozni.
Így és így tovább körbe-körbe.
Bár...kinek mi..

Tycho - A Walk

Tört én elem

Az hogy voltam és leszek
jó indok csupán.
Számítani bárkinek
nehéz dolog igazán.

Hozzád a vérpiros űr
cukros krém ízével.
Hozzám a fájó semmi
megtelít, örökös szürkeségével.

Kérdem hát minek?
Minek mondják,hogy a páros az jó?
Ha az ember ad,de mást nem kap
mindenütt lakatolt ajtók.

E regresszív formának
nincs jogosultsága
ami nem lenne más mint a lét.

És tízből egy ha akad ki szeret
a többi kilenc meg vígan viszi
szívem letört szilánkjait.

Ezután mond azt,hogy akarsz fiatal
egyátalán akarsz lenni, a mában.
Ha csupán csak kínzó vágy vagy
a városi kipufogó gázban.

the xx - shelter

Nüxhöz

Ó te vagy a hang
a zongora minden hangja.
Ó te vagy a csend
ha nem szólsz megfullaszt.
Te vagy szenvedéseim
és örömeim központja.
Mert te vagy Nüx.
Az éjszaka asszonya.

Voltam csillag,
voltam halott és katona,
voltam béke és háború,
voltam csend és hangzavar.
Voltam anyag és voltam az éter.
Voltam és még leszek,
mindig leszek valami...
lehet nem több mint a semmi.

De ígérem Nüx,hozzád mindig visszatérek.
Mert te vagy én és én vagyok te.
Mi vagyunk a rendszer,a rendszertelenségben.

Egy álmom

Sosem fogom elfelejteni.A legszebb álom volt mind közül.
A képek harmóniája,mintha egy festményben sétáltam volna.Ez a harmónia pedig érzéssé keveredett bennem.
Leírhatatlan boldogság,és valami örökös végtelen nyugalom.
Ne gondolj semmi bonyolultra.Egy egyszerű séta volt az egész.
Egy út amit tenger övezett mind a két oldaláról.Finoman ringatta magát,előre-hátra.
Ha balra néztem szigeteket láttam,tökéletes kör alakú szigeteket amiknek a közepén egy-egy fa nőtt.Fehér törzs, hatalmas lombkorona.De ami a legcsodálatosabb volt az egészben,az a nap.A felkelő nap szórt fénye az azúr horizonton.
A lélek szerelmes ábrándozása az álom.

A tökéletes virág szimmetriája

Arcának megannyi oldala csak elámítani képes.Hullámokban fodrozódó kék haját a végtelenség erői oly kuszává és finommá borzolják.Zöld vonásai,a mindig meg-megújuló mozgás.
Testét finom fehér fellegekbe burkolja,maga köré,és csak forog-forog körbe a csodás atyja, a Nap körül.
Mosolyogva.Én annak látom.Mosolynak.
Ő a tökéletes szimmetria és a tökéletes rendezetlenség.Ő aki ad és vesz,hogy mindennek jusson.Ő a tökéletes virág.

Closer..

Akarom,hogy szemed izzó parazsán
a lelkem megmaradt csonkján
tűz gyúljon.
Üres elmém csillag verte termében
a te lángod vágyom.
Kínzón gyötörjön hiányod.
Ajkad finom formáját
forrongó véredtől dübörgő nyakad
édes leheleted mérgező kipárolgását
könnyed kristály ízét...
fényed,árnyad,vonalad,kontúrod
egész lényed AKAROM!

Clint Mansell - Together We Will Live Forever

Virágok elhozójának

Virágok elhozójának

Tekintetedben habár csak egyszer láttam,
felfedeztem a friss üde hajnalt.
Édes tüzéből az istenek kezét láttam,
ragyogott ott a sötét verte szobában.

Mikor a tavasz békés karjaival átkarolt
ezer és ezer szirmát rázta rám,
gondolataim vonalát a virágok elhozója
magával sodorta tiszta emléke felé.

Nem is igazán ismerem őt
csak jött,látott és elvitt
elvitt a tükörbe ahonnan én is származom
még az is meglehet a jövőbe.

Virágok elhozója
tünde,nimfa vagy angyal.
A név mit sem számít,velük
körülírni úgy sem lehet...
Hiába játszom szavakkal.

Egy-kettő

Tedd az anyanyelv alá azt a kis színes cetlit
talán majd az agyába is eljut valami.
Felfoghatja a tér-idő másabb,rejtettebb dialektusait.

Ráférne az az agy tágítás,önmarcang a magyar.
jó esetben napjain egy ivás a mély dekoltázs.
Ha nem más,akkor letenni a poharat a békasegge alá
a tolerancia mellé, bele tenyerelt hányás az elfogultság.

Egy-kettő majd vissza a nullára és ismét.
Miért nézel előre ha hátrafelé lépsz?
Miért vagy ennyire szörnyen hangtalan?
Magyar?Sok minden...de az nem vagy.

Irodalom.Molyrágta lehugyozott söpredék ma.
Nincs új,a stílusokban csak keresztezés.
És még is aki akar, az utolsó, mert betűi között
nincs ott a zsűrik elméjével való szeretkezés.

Nekem csak a múlt maradt tanulni,
a jelen csak külcsíny,vagy egy nyálas idézet.
Mert vallják,hogy abban ott van a szépség
és a ki nem mondatlan ígéret.Igen,ez az
abszolút művészet.

Young the Giant - "God Made Man"

Pont egy éve

Pont egy éve járt utoljára közelemben.
Pont egy éve simult közel hozzám,
tisztán,boldogan,fényesen,melegen.

Pont egy éve járt közöttünk víg táncot.
A tavasz szeleivel érkezett
s a nyár forró leheletével,mint
a virágok szirmai.Lepergett.

Egy éve volt.Nekem lassan lesz az már
tíz is.A boldogság őrülten kifosztotta szívem
széfjét,pont egy éve...pont mint a "viszkis".

Egy éve még nyíltak a völgyben a réti virágok,
még zöldellt a nyárfa az ablak előtt.
Most csak füstcsíkot húzok a járda peremén,
s talpam alatt a víg ugróiskolák csak kopnak
mint az emlék.Egykori te és én.

Egy palacknyi bor.Hintában parázsló csókok.
S a suttogott szavakat forró energiaként,
magába szívta a végtelen csillagtenger.

Számodra talán rég lerágott csont,
és felismerni sem akarsz ha látsz.
Hidd el gyúlt agyamban,
számomra is kialudt a láng.

Vajon te hiányzol vagy csak aminek láttalak?

Esti Kornél - Ha ébren volnál

Kifejezni őt.Megpróbálták,tökéletes körvonala lassan elém dereng.Most nem fogok a régi hibáimba esni.Nem álmodozom.. (legalábbis megpróbálok.)

Láncok

Fémes csattanás a betonon
az agyamat tépi-zúzza a kegyetlen.
Mélyre hatol és megköt mindent
amit csak képes.
A lét tudatosságának hiánya vagy
túlzott érzése ez.
Megpróbálni értelmezni a kezdetet és
a véget.
Láncok ezek mind láncok.Az értelmesek
vesztesége.

Végtelen tánc

Hideg és tiszta tükör simul a város fölé
hatalmassága és tisztasága a világűr
üresen kongó sötét fátylában rejlik.
Sejtelmes surranás,szélfútta éter,
az emberi elme s test csak elenyésző,
hús ízű méreg.
A mellkasod közepén kavarog,néha
megmozdul a valós kincs.
Ha a tiszta űrbe meredsz,
vagy két belső mozgás kapcsolatba mélyed.
Jég illatú fényes ölelésre
vagy sötét kénbarlangok gyomrába zárni képes.
De ne félj!Múlandó az egész,
csak tapasztalni akar,hogy az örök forgásból
kiszakadjon tökéletesen majd egyszer ha eljön az ideje.
Nem érted miről írok?
Nézz a tükörbe mélyen,
a szemeidbe s megleled a választ.

Labyrinth Ear - Amber

Szerelembe esni

A hópelyhek kristályos csillogása,
egy belső hang a tél
a természet szunnyadása
a fehér mindenség szuszogása
Bennem harmonikus egyvelegben,
a merengő éjjelek és a mosolygó
értelmetlen képletek az életről.

A tejút utat mutatván kalandor lelkemnek
hová csak a képzeletem juthat el
suttogó hegyek között és selymes réteken át
az óceán mormoló mélyéig.
És én beleszerettem a világba ahová születtem.

Sóley - Full Performance (Live at Kex Hostel)

Békéről,tökéletességről és a krémesről...

A béke ezernyi formában mutatkozhat és még annál is többen.Élvezni a békét nem más mint elcsípni a világ szebbik oldalát.Mert ott van az a csúnya,rossz harc ami formálja az embert.
Hiszek abban,hogy minden amit a természet alkotott tökéletes egyensúlyban van önmagával,ez a végtelen harmónia pedig megalkotja a világ tragikomédiáját amiből a civilizált nyugati ember tökéletesen kidobta önmagát.Megalkotva egy igazságtalan tragédiát.
Na de nem úgy terveztem,hogy beleássam magam vagy a filozófiába vagy a szociológiába.Élvezem ezt a fényes januárt,nyugtalan tudatom fel képes már fogni,hogy a szeretet ami olyannyira hiányzik megkapható szerelem nélkül is.A tudás és fejlődés a legfinomabb krémes a szeretet adni képes dolgok étlapján,míg a szerelem nehéz disznósült ami jó-jó de a legvégén ha elfogyott, úgy érzed lehet jobb lett volna kihagyni.