2012. augusztus 30., csütörtök

Závada Peti verse.

SZÍVIZOMLÁZ

szívizomláz, bicepsz kemény
nélküled a párna
szívverésed húsklopfoló
bár puhára kalapálna
engem, aki beléd
jaj, mióta nem karoló
lassan szívrohamos pulykaroló

2012. augusztus 29., szerda

Szívtörés ébredésről-ébredésre

Döntsd el,hogy mit teszel.Foglalkozni vele,hogy minden álomnak valami különösebb értelme lenne.Tudod,hogy semmi értelme az egésznek mert az éber világban annyira semleges lehetsz számára mint a sivatagba üvöltött kívánságok.
Én vagyok elcseszve,hogy egyszerűen nem vagyok képes ilyen hosszú idő után túllépni rajta.
Az agyam meg egy szadista állat.Alvásról-alvásra felelevenít és átdolgozza az emlékeket és mindnek természetesen ő áll a centrumában.
Döntsem el,hogy most akkor egyáltalán akarok-e álmodni vagy inkább ébren maradnék.
Keserű dolog ez.Valaki kurvára segíthetne.

2012. augusztus 12., vasárnap

Okozatod

Ahogy a vöröslő neonfényben
mint a szertefoszló kétely
átfonsz,tudatomba égetve
mámoros puha csókod.
Ahogy a whiskey gőze megtelít
csendben elalszik tudatom.
Eszelős mosolyod,elmosódott
selyem finom kontúrod.
Ambrózia koktélruhád
lüktető zavaros mivoltod.
Vajon te kellesz
vagy csak a benned játszó
identitás?
Vagy nem is kell más
fiatal nyakam tartom,
szívesen adom.Ide kérem
hideg metszőfogad marását.
Én egyetlen korallkígyóm.

2012. augusztus 9., csütörtök

Nyugtat(ó vagy ő?)

Szívlakat vajon miért?
Miért mérik olyan tévesen
az afrodiziákum fűszereit?
Kedves szöszmeteg álompaplanom
nyugvást szívni fel az orromon.
Ahogy a hold a göncöltől csókját kéri
minden este.Úgy mit kérhetnék én is?
Túlcsordult nyugalmat
egy ágyon,még ha nem csak ketten is.
Fehér macskát.Őt a reményt.
Reményt,hogy a lapok kegyetlen osztásában
vágyaim sodrását talán a te hullámod is eléri.
Átgondolni,hogy nem csak egy beszélő-hallgató
tárgy vagyok.És ezért benned hinni.

Mandula,napfény illat
készakarva az éjszakában
Lábam kulcsra zárva
test melegben,csend markában.

Nyugtató vagy csak ő?
Koszos utolsó szegény csavargó
voltam,vagyok,leszek is még
szőrös anyagtalan én,a tér.

Te az idő és a felfoghatatlan
finomra metszett arcod formája
gyertyafényben,kifolyt alkohol szagban.
Tér és idő.Kezdet,de mond hol a vég?!

Koporsószeg,ha szívom szószeg
agyam lukas portfólió
az összes kép kifolyt már
bár benne csak te maradnál.




Kérted,hogy mondjak akkor bármit.Ha tudnád,hogy mennyire nem volt szó körülírni az egészet...