Vizezett vers

Félkör már a lét
lejártam rövidke elejét.
Gyermekkorom lezártam,
boldogságom odavész.

Jöttek más idők
szerelem új hangjaival zsúfoltak.
Kezemben cselló húrja bőg,
hamisra hangolva,csak néztek rám undorral.

Szájról,szemre,hangról,hajra
haladt,dúlt bennem a vágy.
S viszonzást alig kaptam,
csüngtem szívem rozsdás vasrácsán.

Kizárt idő,bent ragadt magány
elhullott barátok.
Saját árnyékom isteni adomány.

S ha az élet egy italra megkínál,
a pultról felszedve,vizezett versemet
egy kis méreggel lehúznám.

Elrabolt idő

Gyűlölöm a létezésem.Igen,kimondom, gyűlölök létezni és gyűlölöm az embernek nevezett tudattal rendelkező lényt.Tele vagyok gyűlölettel.De a másik oldalam pedig szeret,szereti az embert,szeret mindenkit.Kettősség jellemez.Így érzem.
De ha tükörbe nézek...csak egy kölyköt látok aki keresi magát és gyengeségében és kétségbe esettségében elrabolja saját magától az időt.Az időt amikor élvezheti az élet nyújtotta szépséget,az időt amikor tanulhat és szerethet.Nem pedig egy padon ülve mered a semmibe a füst vagy alkohol hatásától.Nem akarok több időt ellopni magamtól.Szeretném többet élvezni a világot..szeretnék több lenni.Megakarom magam találni.

King Raam - Lazy Bee (Zanbooreh Tanbal)

Egy számomra új nyelv gyönyöre.

Gondolatsor a zuhany alatt...

Szeresd és keresd a tudást,légy szabad,tudj tiszta szívből,igazán szeretni,tiszteld őseid és hagyományait,szeress mindenkit és önmagad,nevelj utódot.Ha ezeket vagy csak törmelékét elérted..szerintem nyugodtan kimondhatod,hogy boldog ember vagy.

Foals - Spanish Sahara (Live on KEXP)

Spanyol szahara fétis...Űzz ide múzsa örökké.El innen...messze.

Hogyan gondoltad?

Hogyan gondoltad?
Velem aki ködösen,a magányban él,
s csendben várja az összes éjt.
Velem aki a rendszerezett üresség,
kezdeni te mit tudnál?

Tudnál élvezni?
Te örökös hangzavar,társasági fény,
te, ostobaságokkal telt pohár.
Én?Tudnám viselni,hogy minden nap rám csöpögteted?
Talán igen...de butaságokkal kérlek inkább ne töltsd meg,
rendszerezett néma ürességem.

Óda a Holdhoz

Ó te örök szem,apáim s gyermekeim arcát is fürkészed.
Fényed kitartóan ragyogja por földjeinket,
s te vagy az egyetlen pont éjszakámban,létünk minden napját hűen követed.
Oly sokszor láttad már hibáink,oly sok bűn zajlott előtted,
de tengereink vizét te,hibátlan,örök mosolyoddal ingerled.
Nap-nap után éj-éj után
Ezüst fényeddel uralod az eget,de te is csak királynő vagy..számomra az egyetlen.

Feketére meszelt...

Feketére meszelt mennyezet már az ég,
Sötét van,nagyon sötét.
Komor,makacs felhők gátolják az apró örömöt
csillag s hold hintette éjt.

Szobámban ücsörgök,húrt-húr után pengetek,
szívem hamis,tévedt hangjait.
Mit előcsalt a szörnyeteg,
a feketére meszelt csillagtalan mennyezet.

Emlékszem valamikor nappal volt,
s nem sötétlett se szívem se egem.
Csak mi voltunk ketten,majd jött
a feketére meszelt csillagtalan mennyezet.

Arcom annyiszor-de annyiszor,
tenyerembe temettem.
Vörös haja mi elkapott,
Kaukázus komor bérceihez láncolta lelkemet.

Szívem Prométheusz mellett szenved szüntelen,
Sasmadár az emlék mi nap-nap után feltépi gyógyuló
hegemet.
Az érzés megmaradt,tovább szorul a lánc,
s nekem nem maradt más,
csak a hamis hangok,s a feketére meszelt csillagtalan mennyezet.



Megjegyzés:A fiatal szív is fáj ha jön az éj magányos leple.

Waiting for...

A természettel egyetemben észrevettem,hogy én is kezdek hűvösödni és csendesebb lenni.Úgy érzem jönnek megint a várakozással teli nappalok és a merengős éjszakák amiket annyira szeretek.
Télen és ősszel jobban értékel az ember egy meleg takarót vagy egy bögre forró teát.
Várom már.