Zöldre ordítás

Nem kellesz.Mondtam már?!
Kellennél.Ha nem lennél hideg-rideg.
Majd a tél zúzmarás földjébe hugyozom neved.

Szerettelek.Imádtalak betegesen.
Miért is?Egy isten sem felelt.
Most te zöldbe takartad édes csípőd.
S a hóban ott sárgállik arany neved.

Pipacs mezőn,te voltál naplementém
te voltál minden szép szó a számban
hányszor jártál táncot koponyám sötétjében.
Te szegény-te árva.
Megmaradt romantikám foszlánya.

Mindenkinek a nyár kell

Hideg esőzésben költözni készülő madarak,
veszik kabátjukat,bőröndjüket az alkonyuló
őszi nap alatt.
A levelek is lassan rúzsozzák formás ajkukat,
csomagolok talán én is.Jó lenne menni,
menni minél hamarabb.

Fáradt diáklányok a kopott sárga villamoson
fáradt vagyok én is.Fáradt már mindenki
még az is aki nem kéri,hogy tiszta fejjel
élje meg a holnapot.

Ütemre tüccög és kattog egy cigány fiú telefonja
nem rejti magába,nem dugja fülhallgatóba.
A zenét.Ezt az életre lüktető nyári slágert.
Hiányzik neki is,fáradt ő is.
Mindenkinek a nyár kell.

A későn kelés logisztikája

Ahogy a hajnal narancs kontyát kiereszti
mint az éjszakai tv villogások az ablakokból
kórusban,ugyanazt az adót nézve,
engem is kérlek úgy eressz ki
ha meguntad közös képváltásunk.

Ha majd halk filmünk meleg langyát
a harsona perwoll reklám széjjel veti
úgy kapcsolj át engem is,
de legalább tudod emlékem foltját
mi féle-fajta szer hozza-törli ki.

És ha majd összes adód kifogyott
és az éjjel kikezdte szemeid
tudd meg én ott leszek a hangyatáncban
széjjeltörött fürge fekete foltodként.