2012. június 26., kedd

Bár kinek mi

Bárkinek mi mindent mondani tudnék
bár kinek mi..ízlésére s nem idegeire menni
Bár...itt forró ajkadba harapni.
tapasztalni,íze s színe mint a koktél cherry.
Bárkinek mi mindent mondani tudnék..
Neked épp semmit.
Csak gondolni,veled szemben ülni
és finom rajzolt szád formáit lesni.
Leesni a gondolatból s kérdésedre felelni.
Aztán este hazakísérni.
Ajtó előtt koktélozni.
Így és így tovább körbe-körbe.
Bár...kinek mi..

2012. június 20., szerda

Tycho - A Walk

Tört én elem

Az hogy voltam és leszek
jó indok csupán.
Számítani bárkinek
nehéz dolog igazán.

Hozzád a vérpiros űr
cukros krém ízével.
Hozzám a fájó semmi
megtelít, örökös szürkeségével.

Kérdem hát minek?
Minek mondják,hogy a páros az jó?
Ha az ember ad,de mást nem kap
mindenütt lakatolt ajtók.

E regresszív formának
nincs jogosultsága
ami nem lenne más mint a lét.

És tízből egy ha akad ki szeret
a többi kilenc meg vígan viszi
szívem letört szilánkjait.

Ezután mond azt,hogy akarsz fiatal
egyátalán akarsz lenni, a mában.
Ha csupán csak kínzó vágy vagy
a városi kipufogó gázban.

2012. június 9., szombat

Nüxhöz

Ó te vagy a hang
a zongora minden hangja.
Ó te vagy a csend
ha nem szólsz megfullaszt.
Te vagy szenvedéseim
és örömeim központja.
Mert te vagy Nüx.
Az éjszaka asszonya.

Voltam csillag,
voltam halott és katona,
voltam béke és háború,
voltam csend és hangzavar.
Voltam anyag és voltam az éter.
Voltam és még leszek,
mindig leszek valami...
lehet nem több mint a semmi.

De ígérem Nüx,hozzád mindig visszatérek.
Mert te vagy én és én vagyok te.
Mi vagyunk a rendszer,a rendszertelenségben.

2012. június 3., vasárnap

Egy álmom

Sosem fogom elfelejteni.A legszebb álom volt mind közül.
A képek harmóniája,mintha egy festményben sétáltam volna.Ez a harmónia pedig érzéssé keveredett bennem.
Leírhatatlan boldogság,és valami örökös végtelen nyugalom.
Ne gondolj semmi bonyolultra.Egy egyszerű séta volt az egész.
Egy út amit tenger övezett mind a két oldaláról.Finoman ringatta magát,előre-hátra.
Ha balra néztem szigeteket láttam,tökéletes kör alakú szigeteket amiknek a közepén egy-egy fa nőtt.Fehér törzs, hatalmas lombkorona.De ami a legcsodálatosabb volt az egészben,az a nap.A felkelő nap szórt fénye az azúr horizonton.
A lélek szerelmes ábrándozása az álom.