A visszatérő semmi

Én vagyok a vissza-vissza térő semmi
az örökösön megújult valami
Az önmagába fulladt kétségbeesett
vágyakozó nihil.

Az utolsó előtti szó

Hónapok óta nem írtam
ma csak a sativa meg néha
pár feles pálinka.
Lelkem agyammal szinkronban
a kapitalizmus Istenének
oltárán füstöl tömjénként
régi énem tompa csonkja.
A te szemed sem már a régi,
hol sírsz már csillámokat?
Hol rovok szerelmes sorokat?
Hát nem itt.
Talán soha.
Nagy kár.

Most zuhanj Lucifer

Most zuhanj Lucifer
légy átkozott,magányos
te magasságos
legfényesebb egykoron
most koszos
csődtömeg.
Zuhanj csak zuhanj
Istennek te ex hosztesze.

Sóhaj

Istenem,az univerzum folyton tágul
és ez nem az én hibám.
Te valahol messze új Ádámot és Évát
kreálsz
Téged már csak a csillagokban
a magánytól csendes hajnalokban
a Télapó kopogásán az ablakomban
az égen inkább mintsem egy könyvben
szent vagy te szent.
Szent a te fényed.

Paradoxon

Csak akkor vagyok szerelmes
mikor három feles és négy sör után,
eszembe jut,hogy az emberi lét
valódi célja a magány.
Ekkor már-már szenvtelenül
a világegyetemnek fityiszt mutatva
átkarolom Őt
Majd megrendelem az újabb kört
és szesszel olyan szinten agyam
átitatom
hogy ez a kényes paradoxon
többé ne zavarjon.

Tegnap az ördöggel vacsoráztam

Tegnap az ördöggel vacsoráztam.
Kényelmes, tömör panel konyhában,
valahol a város szívében.
Az ablak résnyire nyitva volt,
az utcán kutya,asszony,sziréna
csaholt,jajolt,dalolt.

Tegnap az ördöggel vacsoráztam.
Kis fa asztalnál ülve,még sanszos
a hetvenes évekből való.
A frigo résnyire nyitva volt,
lassan belőle zsír,szalonna,paprika
sercent,felszelt,reccsent.

Tegnap az ördöggel vacsoráztam.
Lófarokban haja,rövid szakálla
dioptriáján túl bölcsesség.
Az agyam résnyire nyitva volt,
belőlem ömlött kérdés,kérdés,kérdés
csattant válasz,válasz,válasz.

Tegnap az ördöggel vacsoráztam.
Ételét mérnöki precizitással vágta,
ízlésesen katonákat gyártva.
A szívem résnyire nyitva volt,
belőle csorgott óhaj,sóhaj,panasz
majdnem becsapott a ravasz.

Tegnap az ördöggel vacsoráztam.
Máig félig-meddig büszkeséggel jártam.

Tegnap az ördöggel vacsoráztam.
Holnap a pokolban viszont várhat.

Repedés a káosz agyán

Az út alattam lassan kifogyott
porcicák,kényes szobanövények
Halovány béke dobog a szívben
Logikát áttörő lovak nyerítése.

A mai nap a hamué
holnap fa nő belőle.
Csend rügyezik az ágán
Fényt terem az évben.

Vadmotoros úton a múzsa
kövér,szakállas félisten,
Egy évszakig máshol robogott
vajon az ősszel visszatér-e?

Könyvjelző vagyok
te egy aláhúzott mondat.
Vessző után vessző
A "mi" egy elpárolgó oldat.

Magashegyi Underground és Závada Péter - Csend

Kezdődő Supernova

Úgy zengd lelkem feléd énekem
mint azt soha senki felé kérlek
Úgy folyjon tintám
bőséggel a papíron
sugarát vésd a szívébe
és ha majd jő a nap és
vörös kontyát kiereszti
engem is kérlek úgy eressz ki
Elválásunkkor
Szobádból tiszta szívvel.

A füst amit rám fújsz
sűrű amorf alakzatok sokasága
benne titkok sűrű morajlása
mintha Isten üvöltene érthetetlen
öblös tenger hangján
és beléd-beléd-beléd
ó mond miért szerettem?

A világegyetem ma a lelkem.
De te a kietlen oldalán lebegsz.

Coldplay - Atlas

?

A fekete anyag én vagyok
pók szalad a kerti asztalon.
Ágyam a börtönöm,
miért nem veled vagyok?

Önéletekrajza

"Végül is a tenger nem más mint cseppek sokasága."

Sötétség voltam.
Felettem lebegett Ő.
Azt mondta legyek,
így hát fény lettem.
Látta Ő,hogy ez jó.
Fény voltam tehát.
Időt és teret korlátlanul
átszeltem keresztbe-hosszába.
Hő lettem,
a már létező anyagot formáltam.
Egybeolvadtam vele és romboltam.
Így lettem anyag.
Voltam milliárdnyi anyag.
Kombinálódtam,vegyültem,kapcsolódtam
mállottam.
Szikrát kaptam Tőle.
Egysejtű lettem.
Osztódtam.
Többsejtű lettem.
Szaporodtam.
Voltam tán fűcsomó
széllel és fénnyel táncoló.
Fehér kérgű nyárfa
egyik anyám talpán szálka.
Voltam földben giliszta
mit egyik apám horgára akasztva
halnak gyomrába landoltam.
Tán voltam medúza is
netalán delfin vagy cápa.
Anyám nem volt csak az óceán maga.
Voltam megannyi madár is.
A húsom járt ebben is abban is.
Tapasztaltam,lélegeztem,voltam.
Emberi elméig fajultam.
Itt járok most.
De mond hol járok most?
Minek járok most?
Hová tovább?
Fény leszek-e még?
Az Ő leszek-e ÉN?

Lights Out, Words Gone - Bombay Bicycle Club

Gondolsz-e rám.Micsoda örök talány.

Tej és fekete pókok

Mennyi csoda mennyi ráció
nélküli
zavaros víz az emberi szív.

Ha nyár vagy én vagyok a tél.
Ha kellesz még a gondolat sincs
egyszer nem leszünk.
Se te sem pedig én.

Ma csöves vagyok
holnap királyfi

Ma te vagy a rongy
holnap megteszek érted bármit.

Mennyi ránc voltál a homlokomon
mennyi válaszolatlan kérdés.
És látod ha oly ritkán választ kapsz
mégis vágyod a válaszolatlan kérdést.

Vihar után a vérnyomás helyreáll.

Kristály

Kristály a lélek
nézd mennyi színt dalol,
fog fel a kristály lélek.
Mennybe száll az ének.

Kristály a lélek.
Nézd mekkora utat
mekkora utat járt be
a tükör mögött rejlő éned.

Füst a szenvedés.
Koordinálatlan ventilátor
a boldogság,béke,remény.

Füst a boldogság.
Részeg taxis
elaludt a domb tetején,
nem húzta be a kéziféket.

Kristály a lélek
nézd mennyi színt dalol
fog fel,a kristály lélek
mennybe száll
a tükör mögött rejlő éned.

BogárDisco

Nézd ott a közvilágítás
szűk fényében
hogy táncol a sok bogár.
Egymásnak vagy tán csak a fénynek
örülnek
az éjszaka megtelített
szűk szabású utcabál.

A molyok halk sóhaja
a katica forró vörös kitinje
a kidobó denevérek hisztije
a dj tücsök üteme.

Mind örülnek a fénynek
ezek a kezdetleges élet lények
A hold ma sápadt disco gömb.
Öblös kutyaugatás.
Bogár disco a ma éjjel.

Sámántánc

"Hangos-ütemes felolvasás mellett ajánlott."

Föld fagy
föld fagy
fagyott föld
fagyott földek völgye

Tánc dob
Dob tánc
dobra perdült táncok
Weöres tüzek lángja

Tűz fény
fény tüze
Halott tüzek hamva
halott fények hangja

Tűz füst
Tűz füst
Füstben úszó vágyak
Füstté aludt vágyak

Élet fája
Fájó élet
Szavak-testek körforgása.

Csend béke
Béke csendje
Kalasnyikov ropogása
Csend!

Jenova 7 - Metamorphosis

Chesterfield

Két óra alvás után fáradtan
bámulok az űrbe
felteszek egy lemezt
csendben pattog a jazz
téged válasszalak vagy téged?
Inkább elszívok még egy chesterfieldet.

A sarkon kóvályog valaki
részegen lépdel jobbra-balra dől.
Mintha a kóbor kutyák vonyítására táncolna.
csendben pattog a jazz
téged válasszalak vagy téged?
Inkább elszívok még egy chesterfieldet.

Hullámzik a csillagtenger
beleszédülök a milliónyi galaxis fénybe
ásítva küldök oxigént a végtelenbe,
lassan véget ér a jazz
Nem választalak se téged se téged.
Eloltom a chesterfieldet.

Harmónia

Tél

Tél,hó, fehér depresszió.
Kosz, barna latyak,
nem olvad egymásba semmi
élő anyag.
Alvajárás hosszú távon,
három hónap,pont elég.
A tavasz kiöblít majd
vagy lehúz,
vagy a betonra terít.
Ott folyok majd mint felmosóvíz
vérem lesz így habosan szelíd.
Nincs ki és belégzés
tudod télen megakad a szmog.
Minden áll és befagy
mínuszban a városok.