Holdvirág

Kopogtat már az ajtón a holdvilág
csend van, csak a fehér fény mi mozgatja pupillám
s árnyalak lebben zebra csíkán
Arcán tompa mosoly, mi csendes villám.

Füstös rémkép mit látok.
Más álom mi már gyötörte elmém
ilyen tiszta nem volt,semmikép
S fojtogat,ez mi csendes szenvedés,az élet elmúlik csak egy röpke tévedés.

Holdnak fényében fürdik a holdvirág
Szirmáról könnyű harmat cseppje szál.
S ez kánikulából növő békés jégvilág.
Mi lelkem csonka színére heget vájt.

Álomkép.

Egésznek lenni.Szürke és semmit mondó a lét a kiteljesedés érzete nélkül.Álmomban már éreztem,hogy egész vagyok.A kezedet fogva is éreztem,hogy egész vagyok.

Napsárga Ikarushoz

Zörög és kattog a kedvesem.Finoman köpködi magából a szmogot és izzadja a motorolajat ami huncutul fénylik a szivárvány minden színében.Köpésekkel tarkított betonmezőn legel ő.
Időtlen fémtestét érheti nyári nap fénye vagy zord tavaszi eső...esetleg téli fagy.
Ő kitart.Minden reggel barna ülése magához karol és nehezen ereszt.Majd késő estén kacagva ringatja Dionüszosz csókolta elveszett testem.
Ikarus te idősödő dáma.Ahogy csuklód kecsesen befordul utcám sarkán,ahogy megkönnyebbülten szuszogsz ajtód nyitásán.Te napsárga fémdáma légy hát örökké hűséges hozzám.

Stay With Me.

Álmodtam puha párnámon
nyálmámoros ölében
Mélybe szító s átkarol
Majd vissza csap a szürkébe.

Szürkébe csap valóságba
Dzsungelbe, monoton forgatagba
Szmogmocskos légtérbe
Csak kapaszkodtam paplanomba.

Fordult íriszem egyet-kettőt
S gördültem át álomvilágba
Füstölő köd s fűszer illat
Nyakcsigolyám ropogása.

Törte meg a csendet sóhajom
mi hasadt szívem párája
Ketrecbe zárt árnyékom
Másik oldalam mi elhagyott.

S majd a kulcsot megtalálom
Mi nyitja árnyam ketrecét
S kezünket összefonjuk
test és lélek
te és én.

Akkezdet Phiai - Zenebuddhizmus (Slam Poetry)

Hipotermia

Vacogok, érzem itt, egész belül
s egy húr lassacskán fel-fel pendül
ideges léptek gyenge kontúr
itt,valahol a kérges szívemen túl.

Mondtam édes szép szavakat
"csokimban málna granulátum"
Mégis bágyadt szemmel látom
Közel vagy s mégis oly távol.

Kérdem én..Mi ez?
Vacogok s minden oly hideg
hipotermia mibe estem, végtelen?
Vagy csak beléd?Nem értem ezt...

Más ez...biztos nem hipotermia
hiszen nem a vérben kering
csak itt marja a torkomat
érzem egy szó lehet az...

Mi az angyalok ajkáról született
s emberek kezébe hullott
s vörös hajad rejtekében a füledbe súgom
Szeretlek...s ez az érzés mibe belefullok.

"A kakaó."

Kakaó az,kihűlt.Nézem a tetejét és kering ahogy kavarom.
Sűrű mint az univerzum és mégis...egészen üres.
Hiányzik belőle valami.A meleg lehet az?Megmelegítem...
Most?Meleg már ez tény,de akkor is hiányzik valami,valami ami ezt az édes italt "a kakaóvá" teszi.
Érzem már.Akkor még természetes volt...
A szeretet hiányzik belőle.Az,hogy anyám mosolyogva rakja elém az asztalra.
Ugyan az...mégis teljesen más.
Vehetsz magadnak cukrot,tejet akármit...de az akkor is csak kakaó marad,nem pedig "a kakaó".