30 Seconds to Mars -The Story- acoustic

Kellemes meglepetést okozott nekem ez a banda...nagyon kellemes.

Péntekről és egy hitét vesztette papról...

Ez egy nyári péntek.Igen,nyári attól függetlenül,hogy az égbolt már napok óta borúsan terül fejünk felé.30 Seconds to Mars bömböl jelenleg a hangfalamból gondolom a szomszédok nagy örömére.
Mellettem a piros hamus ami talán kétszer olyan idős mint én,és a cigarettám utolsókat rúgván gonoszul hunyorog rám vörösen és füstölögve.
Őszintén szólva magányosan érzem magam.Valamivel megbántottam azt a pár embert akit eddig úgy hittem,hogy szeret.Hetek óta semmit nem hallottam felőlük, próbáltam beszélni velük.Valaki nem akar beszélni, valaki csak göndör falazik.
Tegnap volt a volt barátnőm születésnapja,a képeit nézve, hiányzik.Nem,nem mint barátnő hanem mint ember amibe fura belegondolni hisz szakítás után nem tudtam elképzelni,hogy ezentúl bármit is akarnék még tőle.
Ezek az érzelmek...modern mitológia.Én meg úgy érzem magam mint eme mitológia hite vesztett papja.

The xx - Hot Like Fire

Végtelen nyugalommal tölt el...Szerelmes lettem belé.

Új hó

Várom már a változást mi kiforgat majd önmagamból.Erről a tervemről még nem beszéltem senkinek és emiatt épp úgy érzem,hogy csak az enyém és senki másé.
Úgy érzem egyre nyitottabb szemmel járom a világot. Eddig egy búrában éltem,egy búrában ami az érzéseimből és tévhiteimből épült fel.
Tudom, néha-néha pesszimista és komor volt a felfogásom. Világutálatom pedig önmagam utálatában gyökeredzik.
Gyűlölöm magam ez így igaz,és ezért mindent és mindenki mást gyűlöltem...
Pedig a világ gyönyörű, telis tele csodálatos elmékkel!Én pedig jobbá akarok vállni és remélem a tervem ebben csak segíteni fog.

Emberek,sör,füst...boldogság.

Forró sugarak nyaldossák a betont,
Miskolc poros városát, mi számomra az otthon.
Ezer és ezer ember panelházak mélyében,
kuporodnak hűs szobában, mint új magzatok anyjuk méhében.

Ám én dacolok a tűzzel, hisz szomjas vagyok egészen,
Felborítanám a rendet, pénztárcámnak terhére.
Itt is vagyok, ismerős arcok csarnokában,
városom szívében, boldogságom ablakában.

Sört csapolnak keserű,hűset.
Mellé cigarettát gyújtok, elvesztem a füstben.
Ha megtalálsz és csodálkozol vésd az eszedbe:
A bohém élet soha nem lehet terhedre!

Hideg.

Folyik rólam a víz,pedig ruha már alig-alig van rajtam.Mégis hideg van idebent egészen.Más érzés ezt nem zökkentheti ki semmiképp csak húzza össze a fagy a gondolatokat és minden mást kiszorít.
Ismerem már egészen,közelről,sokáig csak ő volt mellettem és senki más.
Talán ez így van rendben,talán én nem hívattam többre. Nem is kívánhatnék mást.
Nem emelnék falakat magam köré,az az idő már elmúlt.Én csak mosolygok és várom,hogy változzon körülöttem minden és a dolgok helyre rázódjanak.

Végletkép

Erdővel körbefuttatott kertvárosi kégli,
benne egy tag aranyozott karóráját nézi.
Lassan itt lesznek mondja komoran magában,
tíz perc múlva kopogás ajtó nyílik,zár koppan.

Két kapucnis kölyök beesett szemekkel sápadtan:
"Bocs a késésért haver,a kanalam elhagytam."
Steril tű van kettő arányosan zacskóba csomagolt
álomporral.

Karórás kopasz fazon bankjegyeket számol,
ez is csak egy nap neki azt hiszi még távol van a sátántól.
Majd zsebre dugja az összeget s vigyorogva elmegy,
a két tag meg udvariasan köszöni a mérget.

Pár röpke pillanat,kanál hasa máris láng alatt.
Benne a por átlátszóvá olvad,s a tű már szippantja is az olajat.
Kar megfeszítve szíjjakkal koszorúzva,egy kis vér be,
majd az a pár órás élvezet röpíti is őket a fénybe.

"Sokaknak manapság ennyi az öröm.Nekem meg az,hogy leírhatom ez egy verselt életkép."

Hipotermia 2.

Nyáron eső,gondfelejtő.
Pocsolyába ugrás,nincs esernyőm.
Esernyő nekem?Mire kell az?
Hideg víz bőrömön,agyam kitisztítja.

Ismerős remegés,hipotermia.
Lelki tisztulás,öntudatlan.
Nincs több torzulás,nincs több csonkítás.
Múltból kilépés van,meg jelenbe olvadás.

Azt hittem több vagy,hibáztam.
Véremben méreg tessék,kiszívtam.
S lehet,hogy szemét alján kuporog a versem,
De azért köszönök mindent,köszönök mindent.