Önéletekrajza

"Végül is a tenger nem más mint cseppek sokasága."

Sötétség voltam.
Felettem lebegett Ő.
Azt mondta legyek,
így hát fény lettem.
Látta Ő,hogy ez jó.
Fény voltam tehát.
Időt és teret korlátlanul
átszeltem keresztbe-hosszába.
Hő lettem,
a már létező anyagot formáltam.
Egybeolvadtam vele és romboltam.
Így lettem anyag.
Voltam milliárdnyi anyag.
Kombinálódtam,vegyültem,kapcsolódtam
mállottam.
Szikrát kaptam Tőle.
Egysejtű lettem.
Osztódtam.
Többsejtű lettem.
Szaporodtam.
Voltam tán fűcsomó
széllel és fénnyel táncoló.
Fehér kérgű nyárfa
egyik anyám talpán szálka.
Voltam földben giliszta
mit egyik apám horgára akasztva
halnak gyomrába landoltam.
Tán voltam medúza is
netalán delfin vagy cápa.
Anyám nem volt csak az óceán maga.
Voltam megannyi madár is.
A húsom járt ebben is abban is.
Tapasztaltam,lélegeztem,voltam.
Emberi elméig fajultam.
Itt járok most.
De mond hol járok most?
Minek járok most?
Hová tovább?
Fény leszek-e még?
Az Ő leszek-e ÉN?