Hónapok óta nem írtam
ma csak a sativa meg néha
pár feles pálinka.
Lelkem agyammal szinkronban
a kapitalizmus Istenének
oltárán füstöl tömjénként
régi énem tompa csonkja.
A te szemed sem már a régi,
hol sírsz már csillámokat?
Hol rovok szerelmes sorokat?
Hát nem itt.
Talán soha.
Nagy kár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése