2014. november 3., hétfő

Szimbiózis

Lám itt vagyunk
másodpercek tört része
úgy láttál belém
mint aki érti a lényeget
hogy létezésünk és találkozásunk
szinte szabályszerű volt.
Megnyugtattál.
Táncot ejtettek a pupillák
olyan ősit,kódoltat.

Lám itt vagyunk.
Már fel sem ismersz
elmész,megsem fordulsz
Magabiztosságod lenyűgöz.
Megnyugtat
A tudat,hogy nincs köztünk
ősi,kódolt szimbiózis.
Csak a felejteni vágyás
és még egyszer,utoljára a másiktól
egyetlen csókot lopni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése