Dideregve hallgatni a Szinva halk morajlását,a morajt amit senki nem ért meg és még is mindenki.
Hallgatni s sóhajtani.A párával együtt kiengedni a bánatot,bele a sötét éjszakába.Bele az örökkévalóság élvezetébe. Hagyni,hogy elszálljon az anyag és az érzés közös szárnyon.
"Marj mást."Gondoltam. S lépkedtem az acélváros mocskos betonfelületén.
Unott képpel bele bámulni mások szemébe. Nézni a férfit akinek kifogyott a gáz a gyújtójából és megkínálni tűzzel. Nézni az elmosódott narancssárga közvilágítást,hallgatni a közlekedés zaját,szagolni a benzint. Élni,élni s soha sem vágyakozni mert a porba hullasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése