A kórház émelyítő szagában,lámpák félhomályában és emberek duruzsolása közben figyeltem ahogy beteg nagyapám eszik.
Kopaszodó fejében az étel elemzése és még ki tudja mennyiféle gondolat robogott. Megmaradt őszes-szőkés barna haja oldalra fésülve. Arcán az évek kegyetlenül otthagyták lenyomatukat,ráncok és ráncok mindenfelé. Leginkább egy hegységhez tudnám hasonlítani. Völgyek és síkságok: álla délen tornyosul a mindenség felé,északon pedig orra uralja a tájat.
Kérlek ne érts félre. Nem groteszk az arca...semmiképp. Sőt mi több! Tisztán megmaradtak erős és tiszta vonásai..csak mint már említettem kicsit másképp.
Kék szempárjában ravaszság és részemről a régi ideák és merengések nosztalgiája örvénylik.
Tetszik az arca. Szelleme az idő folyamán tisztán tükröződik,hogy nem tompult el. Teste viszont gyengül...
Sajnálom,hogy gyermekkoromban nem tudtam vele együtt lenni,és sajnálom,hogy ma már kevesebb érdeklődéssel figyel rám mint rég.Hiányzott mindig is egy bölcs öreg és fénylő csillag az életemből,ami utat mutat az éjszakában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése