Nézem a gyönyörű eget.Elérhetetlen csillagok ezrei mosolyoknak rám fényes arcukkal.
Tiszta az ég, egy felhő sem takarja el a panorámát. Gyenge július esti szél fújdogál. Fekszem a zöld,puha fűben. S csak nézem őket. Sehol egy érzés, csak kellemes lazultság. Minden gondomat elmossa az égbolt tündöklő áradata. Lassan lehunyom a szemem. S eggyé válok a világgal. Ott vagyok a fákban a fűben,az állatokban,a bogarakban,az emberekben.Mindenben ami él.S ez tökéletes. Talán ilyen lehet a halál is. Talán nem. Nem tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése